Jelentős mérföldkőnek nevezte a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK), hogy nyilvánosan elérhetővé tették az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések intézményi adatait. Ez volt a Tisza-kormány egyik fő egészségügyi vállalása is: Hegedűs Zsolt még a miniszteri kinevezése előtt, a választási kampányban jelentette be, hogy a transzparencia jegyében meglépik a kórházak vonatkozó adatainak publikálását.
A lépés valóban példa nélküli Magyarországon: a betegbiztonságot jelentősen befolyásoló fertőzések arányai eddig titkosak voltak, legalábbis a széles nagyközönség számára: a csütörtök este közzétett, a Clostridioides difficile nevű baktérium okozta fertőzésekre vonatkozó adatokat eddig is ismerték a kórházak, és az intézmények a lehetőségeikhez képest próbáltak javítani a mutatókon.
Miért fontos mégis, hogy mostantól bárki által kereshetők a mutatók, milyen következtetéseket lehet levonni belőlük (ha lehet egyáltalán), illetve mihez kezdhetnek a számokkal a laikusok, akik azt szeretnék megtudni, hogyan teljesítenek az egyes kórházak? Egy, az óriási adathalmazt saját módszerével megvizsgáló adatelemzőt, egészségügyi szakközgazdászt és egy infektológus szakorvost kértünk meg, hogy válaszoljanak a kérdésekre.
