Tanácsait a nemrégiben magyarul is megjelent Vesd be az ágyad c. könyvben fejtette ki bővebben. „Úgy tűnt, hogy a Navy SEAL kiképzésén elsajátított tíz lecke, amelyre a mondandómat felépítettem, mindenki számára tartogatott valamit – írja McRaven. Ezek az egyszerű leckék eredetileg a kiképzéssel járó megpróbáltatások leküzdését szolgálták, ám ugyanolyan fontosnak bizonyulnak, amikor az élet kihívásaival kell megbirkóznunk – függetlenül attól, hogy kik vagyunk.”
Bár ezeket a leckéket William H. McRaven a katonai szolgálata ideje alatt sajátította el, nem számít, viseltünk-e valaha is egyenruhát. Íme öt, látszólag apróságnak tűnő bölcsesség a könyvből.
1. Kezdjük a napot egy feladat elvégzésével!
A SEAL alapkiképzése során a kiképzők minden reggel megjelentek, és az első dolog, amit ellenőriztek, az az ágyunk volt. A beágyazás egyszerű feladat volt, és akkoriban kissé nevetségesnek tűnt, különösen annak fényében, hogy kemény SEAL-harcosok akartunk lenni. Ám azóta már számtalan alkalommal igazolódott, mekkora bölcsesség rejlik ebben a műveletben.
Ha minden reggel beágyazunk, máris teljesítettük a nap első feladatát. Ez arra ösztönöz, hogy végezzünk egy újabb, majd egy újabb, és megint egy újabb feladattal. Mire véget ér a nap, az egy befejezett feladatból sok befejezett feladat lesz. A kiképzés során az előírásnak megfelelően bevetett ágy nem érdemelt dicséretet. Elvárás volt. Arról tanúskodott, hogy odafigyelek a részletekre, a nap végén pedig arra emlékeztetett, hogy volt valami, amit jól csináltam. Így az ágyazás egyben alátámasztja azt a tényt is, hogy az életben a legapróbb dolgok is számítanak.
A szerzőről
William H. McRaven közel 40 éven át szolgált az Egyesült Államok különleges alakulata, a Navy SEAL kötelékében, számos parancsnoki beosztásban. Civil fotóját látva nem gondolnánk, hogy olyan harci műveleteket irányított, mint Szaddám Huszein elfogása, Phillips kapitány kiszabadítása, vagy az Oszáma bin Láden elleni rajtaütés.
A vezetés szinte minden elképzelhető kihívásával szembesült, négycsillagos tengernagyként vonult nyugállományba. Jelenleg a Texasi Egyetem nemzetbiztonsági professzora és az USA kül- és biztonságpolitikájának elismert szaktekintélye. Számos sikerkönyv és New York Times-bestseller szerzője – amelyek közül hármat már magyarul is olvashatunk.
2. Egyedül nem megy
A SEAL alapkiképzésén a jelölteket csónakokra osztják be. Minden legénység hét főből áll: három-három ember a kis méretű gumicsónak két oldalán, és egy kormányos, aki segít irányítani. Az evezősöknek a kormányos csapásszámához kell igazodniuk. A cél elérése érdekében mindenkinek eveznie kell. Talán közhelyesnek tűnik, de a gyakorlat sikeres teljesítése során nem az számított, hogy mekkora testi erővel rendelkeztek az evezősök, ennél sokkal fontosabb volt az együttműködés, és az, hogy egyformán evezzenek mindét oldalon.
Ahhoz, hogy a startvonaltól eljussunk a kitűzött célig, szükség lesz barátokra, kollégákra és néha idegenek jóakaratára is. És egy erős kormányosra, aki képes irányítani.
3. Az élet nem igazságos – lépjünk tovább!
A kiképzők hetente több alkalommal is felsorakoztatták az évfolyamot egy alapos egyenruha-ellenőrzésre. Dacára minden erőfeszítésnek, rendszerint találtak valami hibát a megjelenésünkben.
Amikor egy jelölt megbukott az egyenruha-ellenőrzésen, tetőtől talpig felöltözve be kellett rohannia a hullámtörésbe, hogy aztán csuromvizesen addig hemperegjen a fövenyen, amíg mindenét belepi a homok. Ez volt az úgynevezett „cukroskeksz”-gyakorlat. Ilyenkor a nap hátralévő részét a hideg, nedves, homokkal teli egyenruhában kellett eltölteni.
Sok jelölt egyszerűen képtelen volt elfogadni azt a tényt, hogy minden erőfeszítése hiábavaló. Hogy nem számít, milyen keményen dolgozott a tökéletes egyenruhán, úgysem fogják elfogadni. Az ilyen jelöltek soha nem fejezték be a kiképzést. Ők nem fogták fel a gyakorlat lényegét, ami nem a makulátlan uniformisról szólt.
