Nem könnyű bemutatni az új köztársasági elnököt, Baka Andrást, mivel aktív életének jelentős részét, 17 évet Magyarországtól távol, Strasbourgban töltötte az Emberi Jogok Európai Bíróságán. Akik előtte ismerték, még a parlamentből – Baka ugyanis MDF-es képviselőként kezdte a közéleti pályáját a rendszerváltás után –, azokkal a kapcsolata megszakadt, elhalványult. Akik pedig később bíróként ismerték meg Magyarországon, nem igazán tudtak közel kerülni hozzá. Miután nyugdíjba vonult, mintha megközelíthetőbbé vált volna, szívesen segített például másoknak a pro bono ügyekben.
E cikk szerzője egyszer találkozott személyesen az új köztársasági elnökkel, amikor áprilisban, az országgyűlési választás után interjút adott a 24.hu-nak a kétharmados Tisza-győzelem után várható közjogi átalakításokról. Előtte elküldte több tanulmányát, beszédét, hogy segítse a felkészülést. Halk szavú, következetesen érvelő jogászprofesszornak tűnt, amikor a Legfelsőbb Bíróság éléről történő elmozdításáról faggattam, olyan benyomásom volt, mintha az még mindig rosszul érintené, viszont láthatóan büszke volt arra, hogy a nemzetközi jogásztársadalmat foglalkoztatja az ezzel kapcsolatos pere (amelyre ironikus módon a Fidesz is hivatkozott a legutóbbi alkotmánybírósági beadványában). Megválasztása után kértünk egy újabb interjút tőle, de egyelőre udvariasan elhárította a kérésünket.
Megválasztása után tucatnyi ismerősével beszélgettünk, akiket arról kérdeztünk: milyen emlékeik vannak az új államfőről? Volt, aki politikusként ült vele a parlamentben 1990-ben, többen bíróként ismerkedtek meg vele, amikor Baka a Legfelsőbb Bíróságon, illetve a Kúrián tanácselnökként dolgozott, és akadnak olyan megszólalók is, akik az azóta nyugdíjba vonult Bakát az utóbbi években, szakmai konferenciákon ismerték meg. Többen azt kérték, ne nevezzük meg őket a cikkünkben, viszont a megszólalók közül négyen névvel is vállalták a véleményüket.
