Vasárnap este nem csak egy világbajnoki cím sorsa dől el. Választ kapunk arra is, hogy a futball jelenlegi királya búcsúzik -e újabb koronával a fején, vagy egy új herceg lép a trón felé vezető útra. Messit és Yamalt húsz év választja el egymástól, de mindössze kilencven perc a világbajnoki trófeától.
47 másodperc. Eddig tart, hogy megigyak egy jégkockákkal dúsított limonádét, vagy kibontsak és megegyek egy túró rudit. Pontosan ennyi ideig láthattam élőben játszani az argentinok varázslóját, Lionel Messit.
Szponzorált tartalom
A „Kimaradt ziccerek” megjelenését a Mercedes-Benz Citan támogatja
2005. augusztus 17-én Vanczák Vilmosnak könyökölt oda, miután a 63. percben csereként állt be ellenünk, majd szinte rögtön ezután villant is a piros lap a Puskás Ferenc Stadionban. Emlékszünk erre? Szigorú ítélet volt? Meglehet. Az egyik szemem sírt, hogy nem láthattam tovább játszani, a másik persze nevetett, hiszen emberelőnybe kerültünk. A vége 1-2 lett, oda. Van ilyen.
Az argentin karmesternek ez a korai zuhanyzás azért is különösen fájhatott, mivel ez volt a debütálása a címeres mezben. 21 évvel később, július 19-én, magyar idő szerint 21 órakor a Metlife Stadionban
és az eddigi világbajnokságokon szerzett 21 góljával már ő a torna történetének legeredményesebb játékosa.
Az ellenfél az a Spanyolország, ahol minden idők egyik legnagyobb tehetsége, Lamine Yamal is kergeti a pettyest, aki hihetetlen gyorsasággal vált a válogatott egyik legfontosabb emberévé. Kiszámíthatatlanul táncol a reflektorfényben, mintha a pálya nem is futballpálya, hanem a saját játszótere lenne. Kétségtelen, hogy a jelen legizgalmasabb játékosa, akiben, úgy érzem, még maradt tartalék, így képes lehet történelmet írni.
