A világűr elképesztő méretét és az emberi technológia korlátait talán semmi nem szemlélteti jobban, mint a NASA űrszondája, a Voyager–1 – írja a Science Alert.
Az 1977 szeptemberében útjára indított eszköz immár közel fél évszázada száguld megállás nélkül a kozmikus sötétségben, és bár már most az emberiség legtávolabbra jutott űreszköze, csillagászati léptékben mérve még alig haladt valamennyit. A szonda a lenyűgöző sebessége ellenére még mindig nem érte el az egy fénynapos távolságot a Földtől.
A fénynap az a távolság, amelyet a fény egyetlen nap – azaz 24 óra – alatt tesz meg a vákuumban. Mivel a fény másodpercenként nagyjából 300 ezer kilométeres sebességgel halad, ez a távolság körülbelül 25,9 milliárd kilométernek felel meg. Bár a Voyager–1 elképesztő, óránkénti több mint 61 100 kilométer per órás sebességgel robog, a NASA tudósainak pontos számításai szerint
Elképesztően messze van a legközelebbi csillagtól is
Ez azt jelenti, hogy amihez a fénynek mindössze 24 órára van szüksége, azt az emberiség leggyorsabb csillagközi utazója több mint 49 év alatt képes teljesíteni. Jelenleg a szondáról érkező rádiójeleknek kicsivel több mint 22-23 órába telik, mire elérik a földi antennákat, így a mérnököknek csaknem két napot kell várniuk egy-egy parancs kiküldése után, hogy megbizonyosodjanak annak sikeréről.
A szonda már régen elhagyta a helioszférát, és a csillagközi térben halad. Energiáját plutóniummal működő generátorok biztosítják, amelyek fokozatosan merülnek le, így a NASA mérnökei sorra kapcsolják le a fűtőrendszereket és tudományos műszereket, hogy a Voyager–1 a 2030-as évekig még tudjanak vele kommunikálni.
Habár a jelenlegi várakozások szerint hamarosan elveszíthetjük a kapcsolatot a szondával, ez nem jelent majd egyet a küldetése végével. A Voyager-1 és a Voyager-2 fedélzetén ugyanis ott vannak a mélyűrbe kiküldött, grafikus üzeneteket tartalmazó aranylemezek, amelyek az emberiség egyik első kísérletei voltak az idegen fajokkal való kommunikációra.
