Ha megfájdul a fejünk, vagy meghúzódik a derekunk, teljesen természetesnek tartjuk, hogy panaszkodunk egyet a kollégáinknak a kávégép mellett vagy tanácsot kérünk a családtagjainktól. Ezzel szemben, ha a viszketés a testünk legintimebb zónáit érinti, például anális viszketésről van szó, azonnal titkolózásba kezdünk. A szégyenérzet miatt hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha a probléma nem is létezne, vagy ami még rosszabb, megpróbáljuk a lehető leggyorsabban, radikális eszközökkel orvosolni.
A leggyakoribb hiba, amit ilyenkor elkövethetünk, a túlzott reakció. Sokak szerint a kellemetlen viszkető érzést a tisztálkodás hiánya okozza, ezért logikusan a megoldás kulcsa a még intenzívebb tisztálkodás lenne. Így sokszor előkerülnek a polcról az erősen illatosított tusfürdők, a dörzsölő hatású törlőkendők, valamint a különböző kozmetikumok. A pillanatnyi megkönnyebbülés reményében alkalmazott módszerek azonban sokszor pont ellentétes hatást válthatnak ki, mint amit elvárnánk.
Mi lehet az ok?
Ahhoz, hogy megértsük, miért válhat sokaknál zavaróvá ez a tünet, érdemes közelebbről megvizsgálni a bőr és a nyálkahártya működését ezen a rendkívül érzékeny területen. Az anális zóna egy természetes védőréteggel rendelkezik, amelynek elsődleges feladata, hogy megóvja a szöveteket a külső behatásoktól. Ez a faggyúból álló védelmi vonal azonban nem elpusztíthatatlan, így az apró, ismétlődő, mindennapos kémiai ingerek hatására csökkenhet a réteg ellenállóképessége.
A túl durva textúrájú toalettpapír használata, a túl szoros vagy szintetikus anyagból készült fehérneműk viselése, a sportolás közbeni folyamatos súrlódás vagy éppen az erős tisztálkodószerek feloldhatják és eltávolíthatják ezt a réteget. Amint megszűnik a védelem, a külső behatások mind-mind apró hámsérüléseket okozhatnak. Amikor ezek a hatások összeadódnak, a bőr természetes hidrolipid köpenye olyannyira sérül, hogy a bőr elveszíti nedvességtartalmát, kiszárad, és védtelenné válik. Ami tehát kezdetben csak egy enyhe, múló bőrérzékenységnek tűnt, az a folyamatos mikroirritáció nyomán állandósult viszketéssé válhat.
Van, hogy a segítség árt
A legnagyobb probléma, hogy a köztudatban lévő „jótanácsok” gyakran maguk a kiváltó okok. Sokan szinte kényszeresen törekednek a patyolattisztaságra, és naponta többször is alapos, meleg vizes, szappanos mosakodást végeznek. A szappanok és a tusfürdők többsége azonban lúgos kémhatású, vagy olyan intenzív illatanyagokat és tartósítószereket tartalmaz, amik szó szerint lemossák a bőr saját savas védőrétegét. A kiszárított nyálkahártya pedig sokkal hevesebben fog reagálni minden további környezeti hatásra.
Hasonlóan kétélű fegyver lehet a nedves törlőkendők használata is. Bár a munkahelyen vagy utazás közben praktikusnak és higiénikusnak tűnik a használatuk, a bennük található alkoholszármazékok, illatanyagok és tartósítószerek a sérült hámrétegen keresztül könnyen felszívódhatnak, és kontaktirritációt, sőt, allergiás reakciót is kiválthatnak. A felhasználó ilyenkor azt érezheti, hogy hiába törölgeti és tisztítja a területet, a viszketés nemhogy nem múlik, hanem egyre intenzívebbé válik. Ez az a pont, ahol a bagatellnek hitt probléma eléri azt a szintet, amikor már az olyan hétköznapi helyzetekbe is bezavar, mint az ülés, a séta vagy az alvás.
Éppen ezért fontos, hogy nyíltan beszéljünk a problémákról. Az anális viszketés nem egy eltitkolandó szégyenfolt, hanem egyértelmű segélykiáltás a bőrtől, amely arra figyelmeztet, hogy átestünk a ló másik oldalára, a jelenlegi rutinjaink nem szolgálják az egészségünket. A legjobb, ha az érintett területet kézzel nem bántjuk és beszerzünk erre a régióra kifejlesztett tisztálkodószereket.
Fotó: Phytotec Hungária Bt.
Patikában kapható gyógyászati segédeszköz
