A köztéri szobrok újraértékelése ma globális jelenség, világszerte folynak viták a történelmi traumák köztéri lenyomatainak megfelelő kezeléséről. Vannak, akik bontanának, mások a társadalmi kohézió terepeként tekintenek a köztéri szobrokra és ezért inkább nem bolygatnák őket, megint mások az egészet a közpénz pocsékolásának tartják, amit valódi társadalmi problémák kezelésére kellene fordítani. Bécs fő stratégiája egyfajta arany középút, a rekontextualizálás:
Ez az emlékezetpolitikai irány – amelyet világszerte egyre több metropolisz követ – a szembenézést kívánja a középpontba emelni és ezzel a kőbe vésett alakokból provokatív, párbeszédre kényszerítő kérdéseket kíván faragni.
Száz év után is meg lehet dönteni egy politikust?
Lueger neve a mai Magyarországon nem közismert, ezért valószínűleg kevés magyar örült a hírnek, hogy a bécsi körút mellé megdöntve került vissza Karl Lueger (1844–1910) egykori polgármester szobra. Pedig az 1926-ban emelt emlékmű egy évszázadig egy olyan politikus dicsőségét hirdette, aki a századfordulós Bécs modernizálása mellett nyíltan antiszemita és magyargyűlölő retorikájáról volt hírhedt (Lueger uszító politikájáról a Neumann-díjas harvardi közgazdásszal, Edward Glaeserrel is beszélgettünk ebben az interjúnkban).
A kiegyezést a magyarok „túlhatalma” miatt ellenezte, a magyarok és zsidók közé egyenlőségjelet tevő (Judäo-Magyaren) ellenségképet gyártott, ennek megfelelően az általa hőn utált magyar fővárost „Judapest” gúnynéven emlegette.
