Orbán Viktor szerda délután beült egy negyedik emeleti, irodává alakított lakás nagyszobájába. A szoba sarkába egy nagy asztalt toltak be, mögötte az ablakon át az Európai Tanács épülete látszott, visszautalva arra, hova járt korábban Brüsszelben miniszterelnökként a most ellenzéki Fidesz vezetője.
A képbe csak az rondított bele, hogy Orbán és a mellette ülő Bóka János között nemcsak a tanácsnak, hanem a bizottságnak a főépületét, a Berlaymontot is látni lehetett. Az X-alakú, brutális méretű épület sarkaira sűrűn helyeznek el politikai üzeneteket, most például hatalmas betűkkel látszott rajta, hogy
Demokrácia.
Az Orbán mellett ülő Bóka korábban a magyar kormány legfontosabb uniós embere volt. Az államtitkárságból miniszteri szintre emelt Európai Ügyek Minisztériumának vezetője, aki nem csupán a koordinációt irányította, de ő töltötte be a három legfontosabb EU-s szerepkör másik fontos elemét is: ő volt a serpa. A serpák feladata az, hogy az Európai Tanácsban segítsék a miniszterelnökök munkáját, ők az egyetlenek, akik beülhetnek a tanácsi csúcsokra a miniszterelnökök mellé.
Az EU döntéshozatala bonyolult, legjobban talán a miniszterelnökök csúcstalálkozóit ismerjük belőle. Ezek leginkább politikai gyűlések, amelyeken a miniszterelnökök irányt mutatnak, amelyet később a kormányok minisztereiből álló, de nagyon hasonló nevű Európai Unió Tanácsa fogad el, utóbbi ugyanis része az EU-s jogalkotásnak.
A hatalom csúcsa
A legfontosabb politikai közeg mégis az Európai Tanács. Hiába van három fontos szerve az Európai Uniónak, a választókat közvetlenül képviselő parlament és a végrehajtást intéző bizottság valódi politikai hatalma eltörpül a tanács mellett. Ennek egyszerű oka van: a tagországok fizetik a számlát, ezért nekik van a legnagyobb beleszólásuk abba, mire és hogyan költsük el. Ezt csak felügyelni és korlátozni tudja a többi intézmény.
Ennek, az EU legfontosabb hatalmi központját jelentő találkozónak volt állandó résztvevője Orbán Viktor miniszterelnök 16 éven keresztül. 2010 óta majdnem minden tanácsülésen ott volt, sőt, a nagy részét alakította is. Orbán szerepe idővel túlméretezetté vált Magyarország politikai és gazdasági súlyához képest. Azzal, hogy mindenkinél ügyesebben – vagy talán inkább bátrabban – használta a politikai ellentartást és a tagállami vétót, tényleg jelentősen nagyobb hatalmat gyakorolt, mint bármelyik másik, hasonló méretű és gazdaságú ország vezetője.
Ennek természetesen voltak korlátai, amelyek az utóbbi öt évben remekül látszottak. Ha az ellentartás elveszti azt az alapvető lényegét, hogy a tagállami érdekeket érthetően és látványosan képviselje, a többi tagállam nem érti, mi történik, és azt feltételezi, ami valójában történt: a keménykedés nem az adott tagország, hanem valamilyen másik politikai szereplő érdekét szolgálja.
Abban, hogy milyen érdekekről volt szó Orbán esetében, megoszlanak a vélemények. Brüsszelben sokan úgy látták, hog a korábbi magyar kormányfő az orosz érdekeket képviselte, miközben az esetek nagy részében valójában Orbán Viktor
Ennek a konfliktusnak is volt jelentősége, sokkal szerteágazóbb, mint gondolnánk. Így például számos újságírót húzott be az Európai Unió ügyeivel történő foglalkozásba – köztük engem is. Mivel Orbán politikai konfliktussá tette az intézményi működést, alapvetően érdekessé varázsolta az Európai Unióval foglalkozó narratív újságírást is.
Drámai különbség
Ehhez képest volt érdekes szembesülni a szerda délután történtekkel.
Nehéz leírni azt a szintkülönbséget, ami Orbán korábbi szereplései és a mostani sajtótájékoztatója között jött létre.
