A rovarfehérje többé-kevésbé fenntartható megoldást jelenthet az egyre hatalmasabb lélekszámú emberiség élelmezésére, csakhogy nem mindenki hajlandó rovarokat enni. Főleg az európai társadalmakban nagy az elutasítottsága, a Múlt-kor.hu cikkéből pedig most kiderül: ez nem csupán kulturális jelenség, hanem több ezer éves genetikai és ökológiai adaptáció eredménye. Egy spanyol kutatás összesen 745 őskori emberi fogkőmaradvány vizsgálata alapján megállapította, hogy az eurázsiai populációknál szinte teljesen hiányoznak a rendszeres rovarfogyasztásra utaló nyomok az elmúlt kilenc évezredből. Ezzel párhuzamosan pedig
A folyamat hátterében az evolúciós szelekciós nyomás hiánya állt. A trópusi és szubtrópusi égöveken a rovarok egész évben könnyen és minimális energiabefektetéssel hozzáférhető fehérjeforrást jelentettek, míg Európa hidegebb éghajlatán a rovarevés energetikailag ráfizetésessé vált. A térségben sikeresen megtelepedő populációk az évezredek során így fokozatosan leépítette a szükségtelenné vált emésztési funkciókat.
A tanulmány szerzői ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az európai genetikai adaptáció kifejezetten az intakt, kitinpáncélos rovarok emésztésére vonatkozik, így a modern élelmiszeripari eljárásokkal denaturált rovarlisztek emberi hasznosítását ez a biológiai korlát ma már nem akadályozza.
További érdekes témáink a közelmúltból:
Minden idők legerősebb El Niñója jöhet idén
34 fok is lehet kedden, aztán lecsapnak a viharok
Változik az időjárás: lehűlés közeleg, mutatjuk, mikor és mire számíthat
Ezért képes évszázadokig verni a grönlandi cápa szíve
Kivégezték a magyar focistát, a halálát agyvérzésnek hazudták
„Siessetek, gyorsan!” – Így hívta sorsdöntő csatára a magyarokat a király
