A mohácsi csata után a talán sebesüléssel is küzdő II. Lajos király életét vesztette a megáradt Csele-patakban. A részletekről több verzió fennmaradt csakúgy, mint megannyi alaptalan szóbeszéd: az uralkodó halála érthető módon sokkolta a közvéleményt. Rémesek voltak a körülmények, sötét, káosz, menekülők tömege, dágvánnyá dagasztott talaj; sokan meghaltak ugyanazon az átkelőn, ahol Lajos – a pontos helyszínt mára elnyelte a Duna, de így is van lehetőség a közvetlen közelében emlékezni. A király holttestét csak másfél hónappal később találták meg, vélhetően parasztok, halászok temették el tisztességgel a mocsár szélén – erről szólt a mohácsi csatát bemutató sorozatunk előző része. A folytatásban a hősi halottakról, a kivégzett hadifoglyokról és 14 ezer hiányzó holttest rejtélyéről lesz szó, majd Kanizsai Dorottya legendájának igazságtartalmát vizsgáljuk meg. Ezúttal is Dr. Varga Szabolcs történésszel, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
