A nők helyzetéről és a női szerepekről beszélt Erős Antónia a Feminának, megosztva saját, híradósként és édesanyaként szerzett tapasztalatait. Mint elmondta, ő egyensúlyra törekszik, egyrészt, mert ilyen az alaptermészete, másrészt a gyerekei érdekében, harmadrészt pedig azért, mert hétköznap esténként ugyanazt a teljesítményt kell nyújtania a képernyőn, a nagy nyilvánosság előtt.
„Az én életem abban az értelemben kicsit nem átlagos, hogy fordított nappal dolgozom” – mondta, majd elmagyarázta, hogy ez mit jelent: délután megy dolgozni, és este nyolc után ér haza. Ezt a munkarendet olyan szempontból jónak tartja, hogy kiszámítható, és nem kell órákat töltenie a munkahelyén, hacsak nincs rendkívüli helyzet, amely esetén akár hétvégén is behívhatják – szerencsére ilyen ritkán van. Éppen emiatt folyamatosan elérhetőnek kell lennie, 24 órás szolgálatban van – ezt tartja nehézségnek a munkájában.
Erős Antóniának nagy könnyebbség, hogy nem főz
Azt azonban mindig el szoktam mondani, hogy ami megint csak könnyebbség, hogy én nem főzök rendszeresen. Ünnepekkor, egyszer-egyszer, éppen a napokban is több alkalommal csináltam valamit, de nem ez a jellemző. Ez például már egy óriási segítség, hogy ha a nyolc feladat mellett valakinek nem kell mindennap elmenni a boltba, kitalálni, hogy mit főzzön, hazavinni, elkészíteni
– fogalmazott az RTL híradósa, aki óriási időbeli spórolásnak tartja, ha a főzést és az akörül lévő teendőket valaki más csinálja a családban.
„Én nem vagyok ez a típus, és a férjemmel, amikor összekerültünk, ő sem erőltette egyáltalán, hogy mindennap legyen meleg étel. Hiába is próbálta volna, mert 24 órában dolgoztunk külsősként egy vidéki tévéstúdióban. Jó, huszonévesek voltunk, nem volt ez elvárás, és valahogy később sem alakult így az életünk. Az alkalmi főzés megmaradt, kifőzdéből viszünk haza ételt, és ez így egészen jól összeáll az életünkben” – tette hozzá.
Erős Antónia nem akarja hősnek beállítani magát, hiszen nem is tartja annak magát – azt mondja, ez sokat segít neki abban, hogy a nap ne boruljon fel teljesen.
Mert, mondjuk, este nyolckor hazamegyek, és akkor már ne kelljen még egy háromfogásos vacsorát összedobnom, az elég érdekes lenne. A másik verzió pedig az, hogy keljek fel reggel ötkor. Tudom, hogy nagyon sokan csinálják, nekem is van olyan ismerősöm, aki felkel ötkor, és megfőzi a főtt ételt is, mert a gyereke nem eszi meg az iskolai kosztot. Egészen őszintén mondom, én erre nem vagyok képes. Nyilván szélsőséges helyzetben kénytelen lennék megcsinálni, de nem vagyok szélsőséges helyzetben, és őszinte vagyok.
Anyaság és karrier – mennyire összeegyeztethetők?
A gyerekvállalás előtt állva nem voltak benne kérdések a karrierje szempontjából, mert munkakörnyezetében azt tapasztalta, hogy akik elmentek szülni, utána ugyanúgy tudtak dolgozni tovább. „Az megnyugtató volt, hogy a főnököm azt mondta, tényleg addig maradjak otthon, ameddig úgy érzem, és szóljak, ha már szeretnék visszajönni dolgozni” – mondta.
Végül egy évig maradt otthon ikergyerekeivel, azt nem is tehette volna meg, hogy két évig otthon legyen.
Hivatalosan a férjem maradt otthon a gyerekekkel, mert az ő munkája megengedte, hogy szabadabban mozogjon, nekem pedig kötött munkaidőm van. Egy év után ráadásul annyira lecsökkent a gyerek után kapott támogatás, hogy meg kellett hoznunk azt a döntést, hogy visszamegyek dolgozni. Abban az évben választások is voltak, 2010-ről beszélünk, és végül az lett a megállapodás a főnökömmel, hogy a választási műsorra megyek vissza.
Később, ahogy egyre nagyobbak lettek a gyerekei, a délutáni munkavégzés inkább hátránynak bizonyult: „Onnantól viszont, hogy elmentek óvodába, nyilván kevesebbet voltunk együtt, és az volt nehéz, hogy mire ők hazajöttek, addigra én már nem voltam otthon. Ebből a szempontból nagyon rossz beosztás, ha valaki délutántól dolgozik, mert akkor nincs az, hogy otthon vagy, segítesz a háziban, leviszed őket a játszótérre vagy egyszerűen csak beszélgettek”. Ezeket a feladatokat akkor a férje, valamint a bébiszitterük oldotta meg.
„Női munka” Magyarországon
Erős Antónia úgy látja, hogy ami a nők felé támasztott elvárásokat illeti, nem haladtunk annyit előre, amennyit kellett volna, és ennek az elmúlt 16 év kifejezetten nem használt.
Amikor azt hangsúlyozzák, hogy a nőknek igenis a konyhában van a helyük, akkor nagyon nehéz azt mondani, hogy jó irányba haladunk, mert ennek éppen az ellenkezője igaz. Azt gondolom, hogy ezt gyakorlatilag újra kell indítani, mert eléggé nagy lemaradásban vagyunk
– jelentette ki, majd arról beszélt, hogy a nők által otthon végzett munka pénzben is mérhető, „mert az nem természetes, hogy azt a nőknek egyedül kell megcsinálniuk”. Szerinte nincs olyan, hogy „női munka”, de hosszú az út még odáig, hogy ezt mindenki megértse, különösen egy olyan társadalomban, mint a magyar.
Én úgy látom, hogy egyelőre ez csak egy szűk rétegben kezd kialakulni, de semmiképp sem rutin vagy természetes dolog. Inkább még mindig csodaszámba megy, ha például a férfi marad otthon a gyerekekkel, vagy akár átmenetileg lemond a karrierjéről.
