Tíz év hallgatás után beszélt újra nyilvánosan személyes sorsáról, a magyar egészségügyről és az április 12-i politikai fordulatról Sándor Máriával, a „fekete ruhás nővérrel” Krug Emília, a Szinten túl című podcastban.
Sándor Mária felidézte a 2015-ben indított egészségügyi tiltakozásait, majd elmondta, mi történt vele azután, hogy visszaadta kamarai tagságát, ami miatt nem vehették fel állami intézménybe és politikai szerepvállalása miatt sok helyen elutasították.
Ennek ellenére végig dolgozott, gyakran több lábon állva: volt magáncsaládnál gyermekfelügyelő, dolgozott alapítványoknál, a szociális szférában, gyermekhospice-ban segédápolóként, sőt a Magyar Posta logisztikáján és mosodában is. Elmondása szerint tudatosan nem beszélt ezekről nyilvánosan, mert féltette azokat az embereket és szervezeteket, akik munkát adtak neki.
Történelmi pillanatnak látja a Tisza győzelmét
Sándor súlyos képet festett az egészségügy napi valóságáról, mint a betegellátási hiányok, nővérhiány, arról, hogy sokszor a hozzátartozók végzik el a legalapvetőbb ápolási feladatokat. Beszélt a „méltatlan halálról” is, a kórházi osztályokon magukra hagyott betegekről, akik szakemberhiány miatt egyedül halnak meg, miközben más páciensek végignézik ezt.
A Tisza április 12-i választási győzelmét történelmi pillanatként élte meg. Elmondta, hogy korábban nem állt bele a rendszerváltási helyzetekbe, mert hiányolta a hiteles szakértői alternatívát, azonban Magyar Péter megjelenésében és az új kormány szakmai összetételében azonban ezt most először látta megvalósulni.
Mozgalmat indít
Kifejezetten bizakodó a Tisza egészségügyi programjával és Hegedűs Zsolt leendő egészségügyi miniszter szerepével kapcsolatban, akit régi harcostársnak tart, ugyanakkor hangsúlyozta: a legsürgetőbb probléma az emberhiány, amelyet programokkal sem lehet azonnal megoldani.
Ezért jelentette be egy civil kezdeményezés elindítását is: „Én is veled táncolok” néven Facebook-oldalt indít, amelynek célja, hogy rövid idő alatt mintegy száz segítő ápolót – laikusokat, diákokat, pályaelhagyókat – vonjanak be alapvető betegellátási feladatokra (etetés, itatás, mozgatás, higiénia), szakképzett nővérek irányításával.
Sándor Mária nyíltan beszélt arról is, hogy támadásokra és feljelentésekre számít, mégis úgy érzi: „most vagy soha”. Szerinte a társadalom már felemelte a fejét, és most az a kérdés, hajlandó‑e aktívan részt venni abban, hogy az egészségügy legalább az alapvető emberi ellátást biztosítani tudja. Az interjú végén hangsúlyozta: nem hatalmat kér, hanem társadalmi támogatást, mert szerinte a rendszer már nem javítható belülről, csak közösségi összefogással.
