Belföld

Kerényi György: Nem akarunk lemondani a csalódott fideszesekről sem, de azt, amire 16 éven át számíthattak, már biztosan nem kapják meg a Kossuthon

Mohos Márton / 24.hu
Mohos Márton / 24.hu
A Kunigunda úton évek óta ugyanaz a dilemma kísért: létezhet valódi közszolgálatiság ott, ahol a Fidesz-kormány hosszú évekig szócsövet látott a mikrofonban? Kerényi György korábban ült már a Kossuth Rádió főszerkesztői székében, egészen 2010-ig. Az azóta eltelt másfél évtizedben vezette a VS.hu-t, a Pesti Hírlapot és volt a Szabad Európa főmunkatársa. Emellett Botka László 2017-es miniszterelnöki kampányában is részt vett kommunikációs igazgatóként, ahol közösen dolgoztak az akkor még politikai tanácsadóként ténykedő Ruff Bálinttal. Idén újra elfoglalta régi pozícióját a közszolgálati rádió főszerkesztőjeként. De vajon mit tenne, ha az asztalára raknának egy hírt kötelező beolvasásra? Hogyan akarja megszólítani azokat is, akik most dühös kommentekben élik ki a Fidesz bukása miatti csalódottságukat? És szükség van-e egyáltalán közmédiára? Interjú.

2006 és 2010 között volt már a Kossuth Rádió főszerkesztője. Felmondott vagy kirúgták? És miért döntött úgy, hogy a kormányváltás után ismét elvállalja ezt a pozíciót?

2010-ben lejárt a négyéves szerződésem. Az akkori elnök, Such György megkérdezte, hogy meghosszabbítsuk-e hat hónapra, az átmenetre, de nem akartam. Részben azért sem, mert nem volt kedvem a Fidesz-kétharmadban közmédia-vezetőnek lenni. Most jelentősen megváltozott a politikai környezet, és a mostani Kossuth Rádió is lényegesen különbözik attól a rádiótól, amelybe 2006-ban érkeztem. Akkor is politikailag elfogult volt, de nem ennyire.

A közmédia az elmúlt tizenhat évben a velejéig megromlott. Ez csak kisebb mértékben az itt dolgozók sara, inkább azoké, akik ezt a rendszert működtették – aminek persze dolgozók is a részei voltak –, és akik ezt az intézményt propagandagyárrá, ugyanakkor közpénzszivattyúvá is alakították.

Egyértelmű volt, hogy új közmédiára van szükség. Amikor megtaláltak ezzel a feladattal – bár eredetileg nem fűlött hozzá a fogam –, elvállaltam. Ez is kétharmad, az is kétharmad, de a mostani jelentősen különbözőnek ígérkezik. Most egy rendszerváltás első hónapjait éljük. Van egy hatvan százalékos támogatottságú kormánypárt, de van egy óriási társadalmi igény is arra, hogy a NER rendszerének maradványaival le kell számolni. Ennek részeként a közmédiát vissza kell állítani a közszolgálati működésre.

Szóval a rendszerváltás miatt vállalta el a posztot?

Egész életemben szívesen csináltam azt, ami izgalmas vagy fontos volt. Szinte minden munkahelyem ilyen volt, és ez a feladat is ilyennek ígérkezett.

Mohos Márton / 24.hu

Milyen pozíciókat pályáztatnak meg újra? Mennyire biztos az ön vagy új kollégái állása?

A vezérigazgatói posztra írtak ki pályázatot. Ő lesz a szervezet csúcsvezetője, őt a tulajdonosi testület választja meg, és majd eldönti, hogy kivel kíván tovább dolgozni. Ennyiben az én helyzetem nem fix, de talán kevésbé ideiglenes, mint a mostani vezérigazgatóé. Az új vezér eldönti, számít-e rám Kossuth vezetőjeként, és én is eldöntöm, szeretnék-e vele dolgozni.

A cikk tartalmából
  • Miért van az, hogy ha egy kiscicát tennének ki a Kossuth Facebook-oldalára, akkor is ömlenének a „mocskos tiszások” kommentek?
  • Mit tenne, ha a közvetlen felettesétől, az új vezérigazgatótól érkezne egyszer olyan utasítás, hogy bizonyos híreket a Tisza-kormány narratívája szerint kell bemutatni?
  • Milyen szerkesztőségi stratégiát vezetnek be a dezinformáció és az álhírek kiszűrésére?
  • Egyeztetett-e kinevezése óta korábbi kollégájával, Ruff Bálinttal?
  • Mit gondol Orbán Viktor és Magyar Péter médiához fűződő viszonyáról?
  • És miért hisz kitaróan abban, hogy igenis létezik függetlenség és objektivitás?
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!
Itt állíthatod be, hogy a Google kereső elöl hozza a 24.hu-s találatokat

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik