Az áprilisi országgyűlési választások után sorra történtek a személyi változások Miskolc városvezetésében és a Fidesz helyi szervezetében. Lemondott alpolgármesteri tisztségéről Hollósy András, aki a Tisza Párt jelöltjével szemben vereséget szenvedett a választáson, és úgy fogalmazott: a választói akarat után „mindenkinek le kell vonnia a megfelelő következtetéseket”.
Távozott a Fidesz miskolci frakciójának vezetője, Bajusz Gábor is, döntését a polgármester elfogadta. Emellett távozott a város jegyzője, Senviczki Erika, illetve kilépett a Fidesz-frakcióból Czinkné Sztán Anikó is. A politikus, aki a jövőben független önkormányzati képviselőként folytatja munkáját, a Borsod24-nek adott interjúban beszélt arról, hogy milyen belső tapasztalatok, politikai nyomásgyakorlás és erkölcsi konfliktusok vezettek a szakításához.
Korrupcióellenes kezdet és belső konfliktusok
Czinkné 2009 és 2013 között Kriza Ákos volt polgármester mellett dolgozott Miskolcon, előbb korrupciós ügyek feltárásával, majd a városi turisztikai cégek vezetőjeként. Állítása szerint egy nagy értékű beruházás – a Selyemréti fürdő fejlesztése – során nyílt vesztegetési kísérlettel találkozott:
megtagadtam az átadás-átvételi papírok aláírását, mert bejött hozzám a kivitelező, és panaszkodott, hogy nem fizetik ki neki a szerződésben rögzített összeget, így nem tudja befejezni a munkát. […] Ezt jeleztem a holding vezetése felé írásban, és kértem, hogy azonnal fizessék ki a kivitelezőt. Miután elküldtem a levelet, találkozót kért tőlem Pállfy Kinga, Kriza Ákos unokatestvére, a holding volt vezére. Felajánlotta, hogy a férjemmel közös családi cégünk legyen az összes holdingtagvállalat beszállítója, higiéniai termékekből, amely már akkor több tízmilliós beszállítási lehetőséget jelentett. Azt kérte cserébe, hogy írjam alá az átadás-átvételi papírokat, annak ellenére, hogy nem teljesül minden a szerződés szerint. Egyértelmű volt, hogy ezzel meg akart vesztegetni.
Miután ezt visszautasította, eltávolították pozíciójából. Meggyőződése szerint nem gazdasági, hanem politikai érdekek mozgatták a városi beruházásokat, és 2013-ra világosan látta, hogy „ugyanaz a metodika, ugyanazok a korrupciós módszerek jelentkeztek, mint korábban – csak profibb formában”.
Központi irányítás és a „háború vagy béke” kampány
Czinkné később Orbán Viktorhoz és Tállai Andráshoz fordult korrupciós tapasztalataival. Bár – elmondása szerint – a miniszterelnök elismerte, hogy „valami nincs rendben Miskolcon”, érdemi változás nem történt. Ez erősítette meg benne azt az érzést, hogy „valószínűleg mindenki tudott mindenről”.
Hosszabb politikai szünet után, 2023–2024-ben mégis elfogadta a Fidesz felkérését, és képviselőjelölt lett. Saját megfogalmazása szerint
adtam még egy utolsó esélyt nekik – és magamnak is, abban bízva, hogy belülről lehet változást elérni.
Tapasztalatai szerint ehelyett szigorúan központilag irányított kampányrendszerrel szembesült. Kiemelten beszél a „háború vagy béke”-narratíváról:
Az volt kiadva központilag, hogy csak a háborúról és a békéről kommunikálhatunk.
A képviselő elmondása alapján csak a rá nehezedő folyamatos párt- és frakciónyomás miatt vett részt néhány kötelező látványrendezvényen, miközben igyekezett minél több alkalmat elkerülni. Állítása szerint belső alázásokkal, kollektív megszégyenítéssel és burkolt, illetve írásos fenyegetésekkel tartották nyomás alatt, miközben attól is tartott, hogy – korábbi tapasztalatai alapján – gazdaságilag próbálhatják ellehetetleníteni.
Azt kellett tenni, amit a főni parancsol
Czinkné Sztán Anikó szerint a kampány során nem voltak képesek választ adni az emberek valódi problémáira, mivel ehhez őszinte beszédre lett volna szükség. Elmondta, hogy a párton belüli kommunikációt katonai logika szerint írták elő: rendszeresen azt közölték velük, hogy ez
a főni parancsa,
és nekik katonaként engedelmeskedniük kell. Erre ő többször is úgy reagált, hogy nem katonaként tekint magára, hanem civilként, aki nem tud és nem is akar parancsokra politizálni.
Beszámolója alapján a kampány nemcsak tartalmilag, hanem eszközeiben is szigorúan központilag irányított volt: a közösségi médiában is ellenőrizték és kényszerítették a képviselőket arra, hogy mit, hogyan és milyen formában kommunikáljanak.
Megmondták, mit kell posztolni, mit kell lájkolni, hogyan kell kommentelni. […] Sablonokat küldtek, és figyelték, ki mennyire aktív.
Előfordult az is, hogy egy megbeszélésről addig nem lehetett elmenni, amíg mindenki meg nem nyitotta és nem lájkolta a kötelező posztokat.
Alázás és megfélemlítés
Czinkné szerint a lojalitás kikényszerítésének része volt a nyilvános megszégyenítés és a nyomásgyakorlás:
Állandó volt a pellengérre állításom, főleg azért, mert nem lájkoltam eleget, nem terjesztettem a központi narratívákat.
Burkolt és nyílt fenyegetéseket is kapott, köztük írásban olyan üzenetet, hogy „semmit nem fognak elfelejteni, mindennek meglesz a következménye”.
A végső erkölcsi töréspontot számára nemcsak a kampány stílusa, hanem annak személyes következményei jelentették: gyerekei és baráti köre többsége a Tiszát támogatta, és elvi alapon sem volt hajlandó ellenük kampányolni.
…mikor megjelent az első Harcosok Klubja. Azt mondtam, hogy ebben nem vagyok hajlandó részt venni. Az egészet egy őrült elme őrült ötletének találtam, akárki is volt ennek a kitalálója. Utána jött az emlékezetes Menczer–Magyar Péter-szócsata, amelyben a fideszes politikus viselkedése már akkor annyira visszataszító volt, hogy egyszerűen szégyelltem, hogy ehhez a párthoz tartozom, és ennek a rosszallásomnak hangot is adtam a frakciótagok között. Végül az ősszel kezdődő kampány tette be nálam végképp a kaput, és meggyőzött, hogy a Fidesz a valóságtól teljesen elszakadt. Arra is rájöttem, hogy bármennyire is igyekszem, sajnos nem tudok a frakcióban lévő képviselők hozzáállásán változtatni, mert mindannyian anyagi és egzisztenciális függőségben és ezáltal félelemben vannak tartva.
Czinkné Sztán Anikó hangsúlyozta, hogy a Fideszből való kilépése nem hirtelen döntés volt: már 2024 októberében elhatározta a szakítást. A képviselőséget eleve csak azzal a feltétellel vállalta el, hogy számára a család és a magánélet elsőbbséget élvez, ezt azonban elmondása szerint a párt nem tartotta tiszteletben, helyette fenyegetések és kötelező elvárások követték.
A döntése már a választások előtt véglegessé vált: a kilépőnyilatkozatot az urnazárás előtti pénteken újra megírta és előkészítette, majd a választás után hivatalosan is benyújtotta, függetlenül attól, hogy a Fidesz nyert volna-e vagy sem.
Felmerült benne az is, hogy az önkormányzati mandátumáról is lemond, végül azonban a maradás mellett döntött. Ezt azzal indokolta, hogy nem „feladós típus”, és nem akarta még egyszer megélni azt, ami 2013-ban történt, amikor egy éveken át kidolgozott városi fürdőfejlesztési tervet söpörtek le az asztalról, helyette pedig egy – szerinte súlyos veszteséget termelő – beruházás valósult meg. Most azt tartja feladatának, hogy a körzete fontos projektjeit ne lehessen elvenni és hogy azokat a lakosság bevonásával, átlátható módon dolgozzák ki és ellenőrizzék, mind pénzügyi, mind tartalmi szempontból.
