Több mint három éve tart a hazai műkorcsolyázást érintő gyerekbántalmazási ügy, miért pont most látta elérkezettnek az időt, hogy nevét és arcát is felvállalva meséljen arról a küzdelemről, amit Gór-Sebestyén Júlia háromrendbeli gyermekbántalmazása, illetve a szövetség „oroszinváziója” miatt háttérbe szorított magyar műkorcsolyázók érdekében folytat?
Úgy gondoltam, hogy amíg nem jut el egyértelmű szakaszba az a nyomozás, amelyet a rendőrség gyermek- és ifjúságvédelmi osztálya Gór-Sebestyén Júlia megkérdőjelezhető edzői és pedagógiai módszerei ügyében indított 2023 októberében, addig könnyű lenne rám sütni, hogy csak egy elfogult, sértett „jégmama” vádaskodik. Most azonban mérföldkőhöz érkeztünk, a rendőrség vádemelési javaslattal adta át az ügyet az ügyészségnek, ezért vállalom a nyilvánosságot. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy eddig sem voltam egyedül a küzdelemben. Az elmúlt évek alatt a háttérben számos szülő, edző és sportági szereplő állt mellém, jelezték a problémákat a szövetség felé, tanúvallomást is tettek a rendőrségi nyomozás során.
Miért nem állt egyikük sem a nyilvánosság elé?
Érthető okok miatt. Egyrészt az elnök, Kósa Lajos és az alelnöke, Fiák István nevével fémjelzett szövetség az elmúlt években
függőségen és félelmen alapuló rendszert épített ki, amelyben képtelenség vállalni a nyilvános megszólalást következmények nélkül.
Rám és a fiamra is hazugságcunami zúdult, amikor kiderült, hogy a gyermekbántalmazási ügyben mi indítottuk el a lavinát. Másrészt egy ilyen struktúrában a szövetségi döntések nagy mértékben befolyásolják a korcsolyázó gyerekek sorsát, példák sora bizonyítja, hogy szó szerint nagy árat fizet az, aki szembemegy a központi akarattal.
Mit értsünk ezalatt?
