Talán elmúlik a rosszkedvük, és könnyebben viselik a sok szörnyűséget, ami jutott nekik – fogalmazott Halász Judit a Nők Lapjának adott interjúban. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja egyáltalán nem érzi fárasztónak a munkát, jelenleg is hat különböző előadásban játszik.
Volt szünet a színészi pályáján, árulja el:
Mit tegyünk, ha azok a fránya drámaírók ötven fölötti nőknek már nem írnak szerepeket? Volt egy jókora szünet a naiva- és a nagymama-alakítások között, de aztán az utóbbiakkal is megbarátkoztam. Ma már inkább kisebb szerepeket játszom. Szerencsére Rudolf Péter ugyanolyan remek társulatot verbuvált, mint az a régi volt. Nézem a sok fiatal, tehetséges lányt meg fiút, és látom, micsoda rajongótáboruk van!
Arról, hogy nyolcvanhárom évesen is ilyen aktív a színházi életben, azt mondja: „Pihentem én eleget. Évekig voltam beteg, és folyton azt kérdezgettem magamtól: mit csinálok én itthon? Délután ötkor már vitt volna be a lábam a színházba. Jólesik, hogy még szükség van rám. A Vígszínháznak négy játszótere van, kellenek a színészek”.
Két darabot emel ki: a Vándorkutyát a Házi Színpadon, amelyben egy nagymamát alakít, illetve a Mielőtt elrepül című darabot, amelyben a Szerelmesfilm és a Lila ákác óta először játszik együtt Bálint Andrással – egy házaspárt formálnak meg.
Korábban több súlyos balesetet is szenvedett, emellett melldaganattal és hepatitis C-vírussal is meg kellett küzdenie. Erről az interjúban úgy fogalmazott:
Kiváló orvosok, nagyszerű emberek kezeltek. A daganat esetében például, a kétezres évek elején az volt az első kérdésem: »Doktornő, túl lehet ezt élni?« És dr. Dank Magdolna azt válaszolta: »Túl, csak mindent meg kell csinálni, amit mondok«. És én megcsináltam, fegyelmezetten, kitartóan.
