Az Artemis-2 küldetés űrhajósai magyar idő szerint április 6-án éjszaka és április 7-én hajnalban kerülik meg a Holdat az Orion űrkapszula fedélzetén, de már most megdöntötték az Apollo-13 rekordját, a legénység négy tagja messzebb jutott a Földtől, mint bárki más az emberi történelemben – jelenti a BBC.

Magyar idő szerint április 2-án, 0 óra 31 perckor indult el az Artemis–2-misszió a NASA floridai indítóállásáról, négy űrhajóssal a fedélzetén: Christina Kochhal, Victor Gloverrel, Reid Wiseman parancsnokkal és Jeremy Hansennel.
Az Orion űrhajó magyar idő szerint várhatóan április 7-én 00:07-kor éri el a küldetés Földtől mért maximális távolságát, ami nagyjából 6601 kilométerrel haladja meg az Apollo–13 legénysége által 56 éve felállított rekordot.
A küldetés élőben követhető – többek között – a YouTube-on:
Reid Wiseman így kommentálta a korábbi rekord megdöntését:
Túlszárnyaljuk a legnagyobb távolságot, amelyet ember valaha megtett a Földtől. Tesszük mindezt az emberi űrkutatásban előttünk járók rendkívüli erőfeszítései és tettei előtti tisztelgésként. Még messzebbre jutunk a világűrben, mielőtt a Földanya sikerrel visszahúzna minket mindenhez, ami kedves számunkra. De ami a legfontosabb: a pillanatot használjuk arra, hogy kihívás elé állítsuk a jelen és a következő generációt: gondoskodjanak arról, ez a rekord ne maradjon fenn sokáig.
Az említett távolság megközelítése azt is jelenti, hogy az Orion űrkapszula a Hold túlsó oldala körül fog haladni, a legénység pedig nagyjából 6437 kilométer magasságból figyelheti meg az égitest sötét oldalát, méghozzá profi kamerákkal. Ez ritka és tudományosan értékes nézőpontot kínál: láthatóvá válik például, ahogy a napfény átszűrődik az égitest peremén, ami egy fordított holdfogyatkozásnak felel meg.




Miért megyünk újra a Holdhoz?
Az Artemis–2 az ambiciózus Artemis-program része, amelynek hosszú távú célkitűzései között nem kisebb feladatok szerepelnek, mint sorozatos emberes holdra szállások végrehajtása, valamint egy állandó holdbázis megépítése. Jelenlegi, újradolgozott ütemtervük szerint 2028-ban juttathatják az első asztronautákat a felszínre, ahol később négy fázisban építenének fel egy kutatóállomást.
Eszerint tehát a következő évtizedben az emberiség több égitesten élő fajjá válhat, már ha a NASA képes lesz tartani magát a vállalásokhoz. Az elmúlt években ez ugyanis korántsem volt az erőssége: az Artemis–2-nek például az első tervek szerint 2022-ben kellett volna elstartolnia, végül azonban csak négy évvel később sikerült ezt meglépni. Az emberes holdra szállás szintén sokat késik: eredetileg 2024-ben akarták teljesíteni, vagyis szintén legalább négyéves csúszásban vannak vele.




A NASA számára nem csupán presztízskérdés, hogy mikor sikerül megvetnie a lábát a Holdon, késlekedése akár abba is kerülhet, hogy az Egyesült Államok elveszíti évtizedek óta tartott vezető szerepét a világűrben. Az új versenytársaként feltűnő Kína ugyanis szintén kiszemelte magának az égitestet, ahol Amerikához hasonlóan bázist is kiépítene.
A kelet-ázsiai nagyhatalom a hivatalos közlések szerint egyelőre még néhány évvel a NASA mögött van, hiszen vállalásuk értelmében 2030-ig hajtják végre első emberes holdra szállásukat, a szakértők azonban attól félnek, az állás könnyen megfordulhat. Persze nehéz megbecsülni, hogyan halad valójában a kínaiak űrprogramja, hiszen jóval kevésbé transzparensen kommunikálnak nyugati riválisaiknál, az azonban biztos, hogy rengeteg energiaforrást fordítanak az űrkutatásra.
A két ország új űrversenyéről és holdprogramjaikról korábban többször is írtunk:

