Több mint 7 milliárd forintos eltérést produkált a nemzetközi és a hazai szabvány szerint kalkulált eredménye között a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H), majd a Mol hozta nyilvánosságra számait, ahol a különbség ennek több mint tízszerese. Ráadásul a nemzetközi rendszerben mindkét cég nyereséges, „magyarul” viszont éppen ellenkezőleg.
A K&H esetében legalább azonos nagyságrendű a két véglet: a nyereség az egyik oldalon 3,8 milliárd, a veszteség a másikon 3,6 milliárd forint. Nem így a Molnál, ahol a mérleg szerinti eredmény 1,2 milliárdos nyereséget, illetve 74,3 milliárdos veszteséget mutat. A példák mindenesetre jól illusztrálják a szabványok különbözőségét, a Mol esetéből pedig tavalyi változásaik is kiolvashatók.
A magyar törvény és az időközben a nevét IAS-ről IFRS-re (International Financial Reporting Standard) váltó nemzetközi rendszer egyaránt módosult. A megújult hazai szabályokhoz történő igazodásból adódik a Mol 74 milliárdos negatívumából közel 50 milliárd. Ennyiből ugyanis a cég a törvénymódosításnak megfelelően az eredményét csökkentő céltartalékot képzett, amit a nemzetközi beszámolójában szabály szerint már korábban megejtett.
A változással – amelynek révén a magyar jogszabály gyakorlatilag megelőzte a nemzetközi szabványt – a legnagyobb probléma, hogy a hosszan sorolt függő és jövőbeli tételek között nem egyértelmű, melyekre képezhető céltartalék, illetve melyekre kötelező a képzés.
Kétféle eredmény
Jelen helyzetben az az ellentmondás is érdekes, hogy az adót és az osztalékot a magyar szabvány nyomán kirajzolódó eredmény alapján számítják, miközben a részvényt a külföldi befektetők árazzák, éspedig a nemzetközi eredmény alapján.
Ügyes cég a tartalékképzési szabályokkal zsonglőrködve esetleg lenyomhatja a magyar szabvány szerinti eredményét, miközben a nemzetközi szárnyal. Noha brutális mérési különbség lehet a két rendszer között, a szakemberek szerint nem volna fair egy céget pusztán ezek alapján elemezni.
A K&H tulajdonosa, a KBC például magyarázatot kért az eltérésre, de elfogadta, amit hallott. Az eredményt a banki és biztosítói csoport felügyelőbizottsága és igazgatótanácsa már jóváhagyta, a közgyűlés a jövő héten tárgyalja.
Jóllehet a Mol részvényesei inkább a nemzetközi kimutatást figyelik (ami a magyarnál hamarabb, február közepén lát napvilágot), az olajcég múlt heti kisbefektetői tájékoztatóján egy kérdés erejéig felmerült a szembeszökő különbség kérdése. A résztvevők megelégedni látszottak a cég kontrolling vezetőjének magyarázatával, noha a múlt évben mindvégig valószínűsíthető volt, hogy a magyar eredményen a számviteli törvény változása jól látható nyomot hagy. A 2001 januárjától hatályos módosításnak e következményét azonban a Mol nem sietett előre jelezni: tavaly egyetlen szót sem ejtett róla.
Ez persze legfeljebb gesztus dolga, lényeges volna viszont, hogy ne csak az eredmények közti különbséget magyarázza a cég. Azt ugyanis részletesen közzétette, a saját tőkében látható eltérés okairól viszont – ami szakértők szerint tényleg elárulhatna valamit a cég hogylétéről – lapzártánkig nem nyilatkozott. A kétféle elszámolásban kereken 40 milliárdnyi a különbség, a nemzetközi javára. Ennyivel kevesebb, azaz 327 milliárd forint a saját tőke a magyar standardok szerint.
Közös szabvány szerint?
Ez már nemigen vezethető vissza a számviteli nyelvek másságára. Miközben azok zűrzavara egyébként a szakértők szerint szinte bábeli. Nem véletlen, hogy az Európai Unió pénzügyminiszterei – az Enron-botrányt ürügyül használva – múlt heti találkozójukon azt szorgalmazták, hogy a nemzetközi szabvány váljon világnyelvvé.
Első lépésként az unióban tennék általánossá, 2004-2005-ös határidővel, Németországnak további két év haladékot biztosítva. Az amerikai standard, a US GAAP vélhetően legfeljebb néhány vonását veszi át a nemzetközi szabványnak, ám utóbbi túl sok magyarországi vállalkozást mindazonáltal nem érinthet.
A tőzsdei cégek közül mindenesetre az amerikai rendszer szerint teszi közzé az adatait a NABI és a Graphisoft, a többség pedig a nemzetközi kimutatásokat hozza nyilvánosságra. Így járnak el vélhetően a külföldi tulajdonossal rendelkező, az azt kereső, valamint a külhoni tőzsdén forgó cégek is. Multik leányainál előfordul, hogy a nemzetközi verziót nem auditáltatják, vagy – pusztán házi használatra – minden szöveges rész nélkül csak mérleget és eredménykimutatást készítenek, amely aztán az anyacég pénzügyi beszámolójának kiegészítő mellékletében kap helyet.
