Radics Béla budapesti munkáscsaládban született 1946. február 6-án, lényegében egész életét az Angyalföldhöz tartozó, kétes hírű „Tripolisz” munkásnegyedben élte le. Élete első gitárját 13 évesen kapta, 1959-ben. Visszaemlékezések szerint ösztönös tehetség volt, soha nem tanult hivatalosan zenélni, recsegő magnófelvételekről kezdett el hallás után Jimi Hendrixet játszani. Ez az „örökség” a későbbiekben is nyomon követhető pályafutásában: sokan nevezték a „magyar Jimi Hendrixnek” vagy a „gitárkirálynak”.
Tűrt és tiltott
1962-ben, 16 évesen már egy gyári bandában játszott, majd két évvel később belépett az Atlantis nevű beatzenekarba. Első nagyobb fellépésük az Egyetemi Színpadon volt 1964. november 15-én, ami hatalmas sikert hozott számukra. Korabeli visszaemlékezések szerint a Ganz-MÁVAG művelődési központjában tartott koncertjeik után a Radics gitárjátékának hatására felajzott, törni-zúzni kész tömeget nehéz volt lecsillapítani. 1965-ben megjelent első lemezük, azonban Radics Béla és Pintér István – zenei nézetkülönbségek miatt – nemsokára kiléptek az együttesből, és megalapították az Atlantis Nr. 2-t. Az új zenekar azonban nem hozta meg a Radics által várt sikert, így ő alig egy év múlva visszalépett, és az Atlantisszal együtt zenélt saját együttese, a Sakk-Matt megalapításáig.
Elsőként játszotta Magyarországon Jimi Hendrix és a brit Cream rockegyüttes számait. Virtuóz gitárjátékával hatalmas sikert aratott, és mikor 1970-ben az Ifjúsági Magazin megszavaztatta az olvasókat, hogy kit tartanak az év szólógitárosának, a szavazást fölényesen Radics nyerte. Ugyanakkor részben a fiatalokra gyakorolt hatása és szókimondó egyénisége miatt
Saját lemezszerződésről szó sem lehetett, az állambiztonság pedig nagyon hamar megfigyelés alá helyezte az ifjú művészt, akiről „Szakállas” fedőnéven saját dossziét nyitottak.
Nem állt össze „nyalis” zenészekkel
Az állambiztonsági szervek gyanakvását fokozta, hogy koncertjein többször is felhangzott a skandálás:
Bélát a Pártba! Bélát a kormányba!
Egy korabeli ügynökjelentés a következőket állapította meg a Sakk-Matt egyik koncertjét követően: „Radics Béla, az együttes vezetője. Kirívóan nagy haja és rhytm’ n’ blues zenéje, ami százakat megmozgat egy fellépésére. 24 éves, fanatikus zenész, csak a zenével foglalkozik. 4 éve ismerem. 1969 októberében a Radnóti Művelődési Otthonban a mikrofonba bemondva hangosan a következő kijelentést tette: Nem tudunk jó felszerelést vásárolni, mert gázsinkat az a kommunista barom ilyen kicsiben állapította meg. Majd a technikai hibát kiküszöbölve folytatták a zenét.” Az ügynöki jelentésekből az is kiderül, hogy több barátja is unszolta, igazoljon át valamelyik nagynevű együttesbe. Radics azonban a következő kijelentést tette:
Nem állok össze semmiféle nyalis zenésszel, aki azt játssza, amit mondanak neki.
1970-ben megalapította Tűzkerék nevű együttesét, mely azonban már egy év múlva feloszlott, ezt követte a Taurus, melyhez „átigazolt” Balázs Fecó a Neotonból és Brunner Győző a Metro együttesből. Egy rövid ideig Zorán is a csapat tagja volt. 1972-ben a brit Free együttes előzenekaraként léptek fel a Kisstadionban, a várt áttörés azonban elmaradt, és 1973-ban – a tagok közötti nézetkülönbségek miatt – ez az együttes is feloszlott.
„Minden hazuggá, hamissá vált”
A Taurus felbomlása súlyos hatással volt Radics mentális egészségére: nyilvánvalóvá vált számára, hogy abban a rendszerben sosem válik igazán befutott művésszé. Állítólag maga Erdős Péter, a könnyűzenei élet teljhatalmú cenzora is kijelentette, hogy amíg ő él, Radicsnak nagylemeze nem lesz. Tehetsége ellenére folyamatosan anyagi nehézségei voltak: egész életét egy garzonban élte le édesanyjával. A Taurus bukását követően a „belső emigrációt” választotta. Egy későbbi interjúban a következőt vallotta:
„Egész egyszerűen nem voltam hajlandó beállni a véres kenyérharcot folytató zenészek sorába. Az, amiért az egészet elkezdtük, az őszinte, tiszta szellem, az igazi lelkesedés, egész egyszerűen megszűnt. Ettől minden hazuggá, hamissá vált.
Mindenhol az üzletről esett szó, soha nem a zenéről. Kivártam az időt, és tudtam, egyszer csak vége lesz ennek a zenei mészárszéknek.
Magányos lett, már korábbi barátaival sem tartotta a kapcsolatot, napjai nagy részét a budapesti állatkertben töltötte, és egyre többet alkoholizált. 1982. október 18-án hunyt el májzsugorban, mindössze 36 évesen. Újpesten, a Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírjára a következő feliratot vésték: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!”
A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.
A History Magazin 24.hu-n megjelent legizgalmasabb cikkei a közelmúltból:
Ezek voltak a kivégzett magyar kormányfő utolsó szavai
