Az építészet világában nem rendhagyó dolog, hogy valami funkciót vált, hiszen
- a szabadkőművesek budapesti központja nemrég luxusszállodaként nyitotta újra a kapuit;
- a náci Németország birodalmi iskolájának szánt budai épületből végül irodaház lett;
- az Invalidus-ház (1716–1727) pedig csak fél évszázadon át működött kórházként, illetve hadirokkantak otthonaként – 1783-ban laktanyává vált, 1894-ben pedig a főváros ide költöztette a ma is a falak közt székelő Főpolgármesteri Hivatal elődjét.
A sort akár a végtelenségig folytathatnánk, átlépve Magyarország jelenlegi határait, de kevés annyira erős történetre bukkanhatnánk, mint a Román Hírszerző Szolgálat, az SRI, illetve a városi rendőrség által közösen használt kolozsvári óriásé, ami első látásra átlagos századfordulós középületnek tűnhet:
Ennél persze semmi sem állhatna távolabb a valóságtól, hiszen a Traian (egykor Árpád) út mentén álló épületet eredetileg a város legnagyobb román iskolájának szánták, a projekt azonban sosem ért révbe, hiszen Olaszország és a Harmadik Birodalom 1940. augusztus 30-án meghozta a második bécsi döntést, Észak-Erdély pedig rövid időre újra Magyarország része lett.
A honvédek néhány nappal később be is vonultak a visszacsatolt területre, az épületeket felmérő magyar állam pedig úgy döntött, hogy a „falegyenig elkészült, részben már lefedett nyers csonk”, amit pénzhiány miatt nem fejeztek be, iskola helyett inkább katonai célt szolgáljon: a falak között az akkor épp egy közeli szállodában székelő IX. Honvéd Hadtestparancsnokság új otthonát képzelték el.
