Hetvenöt esztendeje, 1950 karácsonyán a szurkolók csak azt tudták, nagy meccs lesz. Azt nem sejtették, hogy 6:3 következik. Azt meg végképp nem, hogy szűk három évvel később a ködös Albionban szintén.
A hazai rangadót szó szerint a béke ünnepén vívták. A pártlapok egyike aznap reggel a címoldalán tudatta: „Magyarországon is megnőtt a béke híveinek tábora. A magyar békemozgalom a magyar történelem leghatalmasabb tömegmozgalma. Aki a békéért vívott harcot ünnepi fáklyásmenetnek, szépen hangzó, üres szólamnak, a napi feladatok egyik függelékének tartja, végzetesen téved.
A békéért vívott harc a legfőbb feladatunk, életünk és munkánk értelme. A békéért vívott harc a hazánkért, a szabadságunkért, a boldogságunkért vívott roppant és áldozatos küzdelem.
Ez ma a mi nagy nemzeti harcunk, az igaz hazafiak harca.”
A december 24-én déli 12 órától rendezett rangadónak dupla vonzereje volt. Nem csoda, ha 25 ezer szurkoló buszozott-villanyosozott Újpestre és vissza.
