Sokszor nem könnyű jót mondani az Európai Unió vezetőiről, ám azt nehéz lenne tagadni, hogy van drámai érzékük. Hetek óta egyre nagyobb intenzitással, egyre hangosabban hallhatjuk, hogy az uniónak lépnie kell Ukrajna támogatásával kapcsolatban.
Sok szempontból tényleg sürgető a helyzet. Ukrajna jövő év áprilisára kifogyhat a pénzből. Az ukrán költségvetés jelentős hiánnyal küzd, a korábban felvett hitelek közül többet is törleszteni kell. A katonai támogatások az amerikaiak kihátrálása óta elapadtak, Európa – annak ellenére, hogy mostanra összességében többet adott Ukrajnának, mint Amerika – egyre kevesebb támogatást nyújt. A háború lezárása is közeledni látszik, Kijevnek fontos lenne, hogy ne teljesen vesztett helyzetből tárgyaljon az Egyesült Államokkal arról, milyen engedményeket lesz kénytelen adni Moszkvának.
A megoldásokról írtunk már, és az új külpolitikai podcastunk első adásában szó volt erről. Az európai államok nagy része eleve el van adósodva, több nagy tagországban komoly viták vannak a költségvetési hiányról, miközben néhány „béna kacsa kormány” számára hiányzik a valódi felhatalmazás arra, hogy érdemben támogassák Ukrajnát a saját pénzükből. Ráadásul a saját források elköltésének további akadálya is lenne, például Magyarország, mert ebben az ügyben egyetlen ellenszavazat is elég ahhoz, hogy az egész tervet megakadályozzák.
A terv, ami nem is volt
Éppen ezért nem is volt ilyen terv – függetlenül attól, hogy a magyar miniszterelnök szerdán óriási magyar sikerként jelentette be, hogy sikerült megakadályozni azt. Egyébként azért nem született ilyen terv, mert nemcsak Magyarország, hanem Németország is ellenezte, és a többi tagország is inkább arra hajlott, hogy az oroszok pénzét adják Ukrajnának, mint a sajátjukat. Annyiban ugyanakkor igaza volt a kormányfőnek, hogy nagyjából egy héttel ezelőtt a magyar tiltakozás terelte még inkább a befagyasztott orosz vagyon felhasználása felé a többi tagállamot.
Mert a mostani uniós csúcstalálkozó fő témája pont ez lesz:
