Tavaly szeptember 1-jén Hódmezõvásárhelyen tartotta a kormány az I. Nemzeti Tanévnyitót (hogy elõtte miért nem volt nemzeti a tanévnyitó, arról nem szóltak a hírek). A Lázár János vezette város fõterén tartott happeningen azt ígérték az oktatás új irányítói, hogy rendet és biztonságot teremtenek az oktatási rendszer egészében. Szakítanak „az idegen minták kritikátlan követésével, és helyettük a legnemesebb neveléstörténeti hagyományaink erejére támaszkodva, azokat a mai kor követelményeihez igazítva építik tovább és újra a magyar iskolarendszert”. Új felsõoktatási -, közoktatási -, és pedagógus életpályamodell-törvényekrõl beszélt Hoffmann Rózsa, új alaptantervrõl, mindennapos testnevelésrõl, a mûvészeti és a természettudományos nevelés megerõsítésérõl. Réthelyi Miklós azt is hangsúlyozta, hogy a szegénység leghatékonyabb ellenszere az oktatás, amely tartósan és fenntarthatóbban képes felszámolni a bármely közösséget sújtó nélkülözést, mint bármely szociálpolitika.
Az ígéretekbõl nem valósult meg szinte semmi. Úgy indul el a mostani tanév, hogy szinte semmi törvényi változás nincs egyelõre, de soha ennyire nem volt még bizonytalan az iskolák, a pedagógusok helyzete, a nem állami iskolák az ellehetetlenülés szélén állnak, a szakszervezetek sztrájkra készülõdnek. Az iskola esélyteremtõ funkciója tovább romlott, a mûvészeti nevelés szinte negligálódott, a természettudományos tárgyakban sem volt változás.
köznevelési törvény
Az új köznevelési törvény szerint az állam a közoktatási intézmények fenntartója, de a koncepció szerint az önkormányzatok – megfelelõ paraméterek megléte esetén – átvehetik a fenntartást – mondta el az államtitkár Salgótarjánban. Az igazgatókat vélhetõen az oktatási miniszter nevezi ki. A Nemzeti Alaptanterv – amelyben visszahozzák a kötelezõ tartalmakat – és a kerettanterv határozza meg, hogy mit tanítanak az iskolákban. Hoffmann Rózsa arról is említést tett, hogy az új Nemzeti Alaptantervet követõen fel kell készülni majd egy új érettségi rendszerre is.
A múlt héten Orbán Viktornál járt raporton Réthelyi Miklós és Hoffmann Rózsa, és a találkozó utáni nyilatkozatok szerint õsszel kormány elé kerülhetnek az oktatást átalakító törvények. Ezek alapján többek közt elveszik az önkormányzatoktól az iskolafenntartás lehetõségét (noha ezt az államtitkár asszony ellenezte, õ csak a pedagógusbéreket vonta volna állami irányítás alá), lecsökkentik az oktatásra fordítható forrásokat és a tankötelezettség korhatárát. Drasztikusan kevesebb gimnazistát és több szakiskolást finanszírozna az állam, ez utóbbiból kivonnák a közismereti tárgyak zömét, kisebb hangsúllyal szerepelne az angol nyelv a közoktatási tartalmak között, jelentõsen megszigorítanák az érettségi követelményeket, központi tantervet és ellenõrzési rendszert vezetnének be, elitizálnák a színvonalas oktatáshoz való hozzáférést. A tanárok óraszámát (iskolában töltött idejét) megemelnék, létszámukat csökkentenék. Az egész más célból kifejlesztett kompetenciamérések alapján döntenék el a nyolcadikosok sorsát.
az új tanév
Általános iskolában 749 ezren (ebbõl 98 700 elsõs), gimnáziumokban 191 900-an, szakközépiskolában 232 800-an, speciális szakiskolában 9600-an, szakiskolában 125 400-an tanulnak szeptembertõl, óvodákba 340 200 gyermek jár majd. Az 5578 intézményben tanító fõállású pedagógusok száma több mint kétezerrel lehet kevesebb az elõzõ tanévhez képest.
70-100 milliárdos forráskivonás várható úgy, hogy közben a rendszer közép- és hosszú távú hatékonyságnövelésérõl ellentmondó tervek keringenek. Az oktatási államtitkárság elképzeléseit ráadásul rendre felülírják a szakmailag még erõsebben vitatható nemzetgazdasági minisztériumból vagy legújabban a Belügyminisztériumból érkezõ ötletelések.
A Hoffmann-terveket sokszor a kormánypárton belülrõl is támadják. Félõ, hogy az õsszel a kormány elé kerül törvénytervezeteket is csak azért hajtják majd át a parlamenten, mert „a törvényhozási kényszer ezt diktálja”.
Augusztus 28-án a Gyõr-Moson-Sopron megyei Lipóton tartják a II. Nemzeti Tanévnyitót, az egyik olyan településen, ahol újrakezdõdik a tanítás egy kisiskolában. (Az is nagy ígéret volt, hogy mindenütt újranyitják a kisiskolákat, de az erre a célra kiírt pályázat csúfosan megbukott. Lipót mellett mindössze három iskola jöhetett volna szóba az évnyitóra.)
Itt is felszólal majd a miniszter, és államtitkára a kivezényelt diákok elõtt. A rend, biztonság, a pedagógusok presztízsének, bérének növelését most is emlegetni fogják. Kérdés, hogy kinek kellene megnyitnia a tanévet, Réthelyi Miklósnak, vagy Matolcsy Györgynek esetleg Pintér Sándornak? Ki irányítja a közoktatást, Hoffmann Rózsa vagy Demján Sándor, esetleg Parragh László?
Kérdés, milyen lesz az az ország, ahol a most az iskolában tanuló mintegy 1, 3 millió gyerek nagy része nem kap megfelelõ, az életben felhasználható végzettséget? Ahol a tudásalapú társadalom helyett munkára épülõ társadalomról beszélnek, amin betanított, valamint közmunkára épülõ társadalmat értenek.
A mostani tanév egyelõre nem hoz változást, de ez a vihar elõtti csend.
