Még él a lengyel női kézilabda-válogatott reménye, hogy tíz év után ismét bejusson a legjobb nyolc közé a világbajnokságon. Erre legutóbb 2013-ban és 2015-ben akadt példa, amikor a későbbi magyar szövetségi kapitány, Kim Rasmussen vezetésével kétszer is a negyedik helyet csípte meg a csapat.
Azóta viszont komoly mélyrepülésbe kezdett a lengyel kézilabda (ráadásul nemcsak a női, hanem a férfi szakág is), a női válogatott 2017-ben a 17., 2021-ben a 15., két éve pedig a 16. helyen végzett csupán, míg 2019-ben nem is kvalifikálta magát a vébére.
Három győzelem, egy vereség
Ezek után a mostani szereplés eddig nagyszerűen sikerült, a norvég Arne Senstad vezette együttes – kiegészülve a másodedzőként dolgozó egykori legendás beállóssal, Heidi Lökével – a csoportban 36–20-ra verte Kínát és 29–26-ra Tunéziát, majd ugyan súlyos, 42–28-as vereséget szenvedett a franciáktól, de a második félidő közepéig ott is jól tartotta el magát, csak az utolsó 16 percre fogyott el (azt a szakaszt 14–3-ra nyerte a rivális).
A középdöntő első, csütörtöki mérkőzésén Argentína ellen, ha nehezen is, de hozta a papírformát (28–25), így a hat-hat pontos franciák és hollandok mögött 4 ponttal a csoport harmadik helyén áll.
Csak a vége számít
Argentína ellen a csapat egyik legjobbja a balszélső Daria Michalak volt, aki öt gólt szerzett. Egyik találata élményszámba ment, ziccerben nagyon pimasz módon ejtett a kapuba a leülő kapus felett.
A mérkőzést követően aztán hangsúlyozta, hogy a szoros csata tele volt érzelmekkel.
„Szerettünk volna nyugodtabban kezdeni, de ez lehetetlennek bizonyult a sokáig szoros állás miatt. De nem az számít, hogyan kezdesz, hanem az, hogyan fejezed be a meccset. Arne Senstad edző tanácsai nagyon hasznosnak bizonyultak a mérkőzés során, és, köszönhetően a jobb csapatmunkának, sikerült nyernünk.
De az is igaz, hogy amikor kést szorítanak a torkunkhoz, hatékonyabbak vagyunk
– nyilatkozta a román HC Dunarea Braila játékosa.
