Nyílt titok, hogy az orvosok többsége egyszerre több helyen vállal állást (ügyeletet, szakrendelõi munkát, szabadság alatt külföldi ügyeletet), jó részük bõven túllépi a törvény által meghatározott heti 60 munkaórát. Az ok egyrészt az alacsony fizetés, és egyre inkább az orvoshiány. De nemcsak az orvosok, hanem sok egészségügyi vezetõ is több állást vállal egyszerre, hasonló indokokkal. Az õ esetük azonban több tekintetben is egészen más: fizetésük ugyanis többszörösen túllépi a kezdõ orvosok havi nettó 100 ezer forintját, másrészt sok esetben elsõsorban menedzseri, nem orvosi munkát végeznek.
Állás állás hátán
Az Országos Mentõszolgálat (OMSZ) vezetõi között is gyakori az álláshalmozás, de még közöttük is feltûnõ Temesvári Péter, az OMSZ kezelésébe tartozó Magyar Légimentõ Nonprofit Kft. ügyvezetõ igazgatója. Neki – Facebook-oldala tanúsága szerint – egyszerre négy állása van. Amellett, hogy a légi mentõk legfõbb fõnöke, dolgozik az Országos Mentõszolgálat mentõorvosaként, ráadásul az Állami Egészségügyi Központ alkalmazottja. Az fn.hu kérdésére ezt a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztálya írásban is megerõsítette. Bár Facebook-adatlapja szerint még egy külföldi állása is van a brit légi mentõknél (Essex and Herts Air Ambulance, London HEMS), ez utóbbit személyes megkeresésünkkor tagadta, mondván, rendszeresen kiutazik ugyan Londonba, de már csak tanulás és kapcsolattartás céljából. A jogi tiltás dacára Mártai István, az Országos Mentõszolgálat fõigazgatója (az OMSZ alá tartoznak a légi mentõk) ugyanakkor megkeresésünkre az angliai munkavállalásában sem látott semmi kivetnivalót, mondván, sokan járnak ki, Temesvári ennyi munkával “sem rendkívüli eset”, olyan pedig nem fordulhat elõ az OMSZ-nál, hogy valaki álláshalmozás miatt ne tudja rendesen elvégezni a munkáját.
Ez a kijelentés azért is fontos, mert a cég honlapján ez olvasható: ‘”A Magyar Légimentõ Nonprofit Kft. vezetõsége, a pilóták és a mûszaki állomány valamennyi tagja fõállású alkalmazott.” Tehát nagy kérdés, hogy egy ilyen cég ügyvezetõ igazgatójának – a valóban pihenéssel töltött napokon túl – futja-e a szabadságából minderre. Temesvárinak ugyanis a légi mentés vezetõjeként hiába kötetlen a munkaideje, napi 8 órát le kell dolgoznia (ez szerinte gyakorta több is), ebben benne van a havi 48 óra, amit helikopteren is el kell töltenie. E mellé jön még a havi 24 órás mentõzés, és a szintén havi 48 óra a Honvédkórház sürgõsségi osztályán. Ez átlagosan legalább napi 12 óra munka (heti 60 óra, angliai kiutazások nélkül), ami még akkor is soknak tûnik, ha az ügyeleteket éjjel, hétvégén vállalja.
Nem a pénz miatt?
Temesvári ráadásul nem akármilyen céget irányít, hanem olyat, amely “az egyik legkritikusabb szakban végez orvosi tevékenységet, betegellátást úgy, hogy munkáját speciális eszközökkel és körülményekhez alkalmazkodva – légi jármûveken – végzi. Így még inkább kérdés, miért vállal a Magyar Légimentõ Nonprofit Kft. topvezetõje egyszerû mentõzést az OMSZ-nél és havi 48 órányi munkát a Honvédkórházban. Azt állítja, nem a pénzért. „Az OMSZ-nál végzett munkámnak szimbolikus jelentõsége van, mutatja a két szervezet összetartozását, és így belülrõl látom a változásokat” – magyarázza Temesvári, aki havi 24 órás másodállásával kevesebb, mint havi nettó 25 ezer forinttal egészíti ki bruttó 750 ezer forintos légi mentõs fizetését.
A vezetõ szerint a kapcsolatok ápolása miatt is fontos ez a munka, hiszen ha jó a kapcsolat a két szervezet között, hamarabb kérik a légi mentõk segítségét a „földi mentõk”. A Honvédkórházban a sürgõsségi osztályon végzett munkáját pedig azért tartja fontosnak Temesvári Péter, mert ez a másik oldal, a sürgõsségi betegellátás kórházi szakasza, ahol sokszor fogadják a helikopterrel érkezõ sérülteket. „Egyrészt szakmai szempontból fontos, ha a másik oldal munkájában is részt veszek, másrészt tényleg olyan akut probléma az orvoshiány, hogy szükség van a munkámra” – mondja Temesvári, ez utóbbi érvét pedig Mártai István, az OMSZ fõigazgatója is igazolja, sõt a Honvédelmi Minisztérium sajtóosztálya is (hozzájuk tartozik az Állami Egészségügyi Központ, vagyis a Honvédkórház) ezzel érvel, amikor a jogsértõ átdolgozásról érdeklõdünk.
Törvénytelenségre késztetve?
Nemes szempontok, szakmailag érthetõ érvek, ugyanakkor a vezetõk álláshalmozásáról elég világosan fogalmaz a Munka Törvénykönyve: „A vezetõ további munkaviszonyt, illetve munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet. Munkaszerzõdés eltérõ kikötése hiányában nem vonatkozik e tilalom arra a jogviszonyra, amelyet tudományos, oktatói, illetve szerzõi jogi védelem alá esõ tevékenységre létesítettek” – áll a X. fejezetének 191. paragrafusában. Az OMSZ-fõigazgató azonban más szempontot is hozzátesz. Szerinte az orvosoknak – a vezetõknek is – meg kell szerezniük a szükséges kreditmennyiségüket szakvizsgájuk ötévenkénti megerõsítéséhez. „Egy vezetõ szakképzéseinek akkreditációját nem veszítheti el” – magyarázza Mártai István. Ez az érv azonban csak félig-meddig állja meg a helyét, hiszen a fõigazgató is biztosan tudja, hogy a vezetõk kérhetik kreditszerzési kötelezettségük felfüggesztését az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalnál. Egy olyan szervezet vezetõje pedig, mint a mintegy évi 2 milliárd forinttal gazdálkodó Magyar Légimentõ Nonprofit Kft.-é, sokkal inkább menedzser, mint orvos, ennélfogva nem biztos, hogy orvosi tudásának megõrzése az elsõdleges feladata.
Az álláshalmozás az egészségügyben egyébként régóta folyik. Úgy tûnik, a rendszer annyira ingatag, hogy még az orvos-menedzsereknek is be kell állniuk mûteni az ellátás biztosításának érdekében – legalábbis az idézett orvos vezetõk álláspontja szerint -, még akkor is, ha a törvény ezt nem engedi meg. Költõi kérdés, nem veszélyezteti-e jobban az ellátás biztonságát, ha egy vezetõ esetleg nem tud kellõképpen elsõdleges munkájára koncentrálni. Budai Gyula elszámoltatási biztos egyébként éppen most kezdett fókuszálni az egészségügyben az elmúlt években történt vélt vagy valós visszaélésekre, Kárpáti Zsuzsa és Havas Szófia került a célkeresztjébe.
Gondok és megoldások
A Magyar Nemzet augusztus 12-i cikke rávilágít, hogy már két éve nincs tartalékhelikoptere a Légimentõ Nonprofit Kft.-nek (a tartalékgép 2009-ben javíthatatlanul megsérült), így ha valamelyik bázis jármûve javítás alatt áll, addig az adott térségben nincs légi mentés. Két év alatt még a közbeszerzést sem írták ki az új helikopterre, igaz, a Nemzeti Erõforrás Minisztériuma csak tavaly év végén biztosított hozzá 150 milliós pluszforrást az Országos Mentõszolgálatnak (OMSZ). Ám azóta sem történt semmi. Mint ahogy késik a bázisok korszerûsítése is, pedig lehetne rá uniós támogatást lehívni, csakhogy az OMSZ még nem fejezte be az ehhez szükséges elõkészítõ munkát. Egy, az fn.hu-nak nyilatkozó, névtelenséget kérõ munkatárs szerint az utóbbi idõben „lelassult az élet” az OMSZ kezelésében álló légi mentõknél, a szervezet lassú erózióját tapasztalják.
Temesvári Péter szerint is mihamarabb szükség lenne a tartalék helikopterre, a közbeszerzés késedelmének azonban profán oka van: a Nemzeti Erõforrás Minisztériumától a vártnál sokkal késõbb, csak 2011 júniusában érkezett meg a pénz a helikopterre. “Persze így is köszönettel tartozunk a minisztériumnak, hogy az elvonások mellett is talált forrást a tartalékgép-beruházásra” – teszi hozzá az ügyvezetõ igazgató. A TIOP pályázatokat, melyek segítségével felújítanának 3 vidéki bázist, pedig tudomása szerint még nem írták ki, így eddig a pályázatokat sem tudták elkészíteni.
“A kormányzati takarékosság valóban nem a látványos beruházások ideje, de ilyen a megbízatásom elõtt sem történt mintegy másfél évig. Megõriztük a szervezet mûködõképességét a jelentõs örökölt forráshiány ellenére” – válaszolt Temesvári Péter “a légi mentõknél lelassult az élet” vádjára.
Az igazgató azonban rosszul emlékszik: 2009-ben nem kis szakmai és politikai vihar után adták át az új szentesi bázist és 2010-ben zárult a budaörsi beruházás.
