Bénédictével, egy belga lánnyal az Európa színpad egyik sörözőjében találkoztam. Éppen a Panoptikum: Transition előadására készülhettünk, mikor egy asztallal arrébb egy lány a fényképeit mutogatta iphone-ján a barátainak. Már messziről is látszott a különleges látásmód, és hogy egy jól dokumentált Sziget-Budapest látogatásnak vagyunk a tanúi. Nem sokat beszélgettünk, mert mindketten siettünk az előadásra, de néhány benyomását megosztotta velem.
Amikor 2008-ban először itt jártam, minden sarkon ért valami meglepetés, mindig arculütött valami, ezért akartam annyira visszajönni – meséli a lány, aki fotósként dolgozik Belgiumban. Elmesélte, imádja, hogy egyik nap hajóval, a másikon meg vonattal érkezik a fesztiválra, de az igazi élmény számára a városba való visszajutás a hajnali órákban, hiszen Budapest szerinte „elképesztően energikus” város.
Szigetérzés egy belga lány szemével, kattintson a további képekért!
Fotók: Noemi Nguyen és Bénédicte Martinez Jamart
Az élmény azonban mégsem ugyanolyan már, mint az első, emlékezetes alkalommal: sem a zenekarok felhozatalával, sem pedig az időzítéssel nem volt elégedett az idén: „minden jó koncert egyidőben volt, és ráadásul ugyanazon a napon, ezen kívül a műszaki baki is soknak tűnt: az egyik koncert nem volt elég hangos, a másik meg túlságosan is az volt”. Amiatt is csalódott volt, hogy hiába kereste a jazz sátrat, és nem találta már azt a kis sátrat sem, ahol magyar tribute zenekarok léptek fel.
„Lehet, hogy túl perfekcionista vagyok, hiszen 15 éve fesztiválozom, de a Sziget – amióta 2008-ban itt jártam – a fesztiválok királya volt számomra, ezért sokat vártam tőle. A barátaim viszont, akik először jártak itt az idén, teljesen le voltak nyűgözve, és ez számít.”
