Huszonöt évvel ezelőtt, 2001. január 2-án a karrierje csúcsán lévő Zámbó Imre – azaz Jimmy – a szomszéd kakas hangoskodása miatt hajnalban elővette az engedéllyel tartott lőfegyvereit, és véletlenül fejbe lőtte magát.
A 42 éves énekes-dalszerzőt királyként tisztelők mély gyászba borultak – már aznap rajongók százai keresték fel csepeli otthonát, hogy gyertyát gyújtsanak az emlékére.
Zámbó Jimmy éppen a halála előtti években ért révbe. Lemezeivel előbb az eladási listákat uralta éveken keresztül, anélkül, hogy a rádiók játszották volna a zenéit. Majd 1998-as Budapest Sportcsarnokban rendezett telt házas koncertje hatására leigazolta az RTL Klub, és a Karácsony Jimmyvel című 1999-es ünnepi műsora után Dalban mondom el címmel állandó műsort is kapott. Abban bízva, hogy a kereskedelmi televízió a segítségével le tudja győzni a TV2 legnépszerűbb műsorát, a Lagzi Lajcsi nevével fémjelzett Dáridót, amelyben korábban Jimmy is vendégeskedett.
Így a bárzongoristaként induló – a média és a zeneipar által még több arany- és platinalemezzel a háta mögött is sokáig mellőzött – énekes az ezredfordulóra az épp ebben az időszakban beinduló bulvármédia meghatározó alakja lett, akit karizmatikus személyisége és a rendszerváltás veszteseinek érzéseit érzékletesen átadó dalai miatt vagy rajongva szerettek, vagy ki nem állhattak az emberek.
Ez a legenda pedig az elmúlt 25 évben azok számára is vitathatatlanná vált, akik az énekes életében megvetéssel tekintettek az életművére, hiszen Zámbó Jimmy lett az első magyar híresség, akinek a történetéből életrajzi drámasorozat készült Magyarországon (és nem, mondjuk, Puskás Öcsi, akinek a története valószínűleg az egész világon érdeklődésre tartana számot).
Az évforduló alkalmából beszélgettünk a Jimmy-legendát megkoronázó sorozat, az RTL gondozásában megjelent A Király ötletgazdájával és showrunnerével, Herman Péter Pierre-rel és a halála utáni mítoszépítésben szintén kulcsszerepet játszó – annak idején például a koporsóját és az azt szállító kocsit húzó paripákat is bemutató – Story magazin korábbi felelős szerkesztőjével, Nichs Andreával. A tragédia részletei mellett Zámbó Jimmy legendáját is körüljártuk megszólalóinkkal.
Az ellenálhatatlan karizma
„Bár én voltam A Király sorozat kreatív producere, sosem rajongtam különösebben Jimmy zenei munkásságért. Egy fiatalabb generáció tagja vagyok: amikor ő a csúcson volt, akkor én a hazai és a nemzetközi popzenét szerettem. Illetve a Z+ és a VIVA tévét csináltuk, ezért egy teljesen más kultúrkörben voltunk. Azt hiszem, mi inkább a zenéjén nevetgélők és gúnyolódók táborához tartozunk. De nyilván azokban az években ez sokszor egy kulturális választás volt. Akkor még nem jelenségként gondoltunk rá” – fogalmazott Herman Péter, aki két évvel a tragédia után vette át az RTL Klub drámai és szórakoztató műsorokért felelős igazgatói székét Árpa Attilától, és két évvel ezelőtt távozott a csatornától.
Ugyan sosem dolgoztak együtt, de Herman így is megtapasztalhatta személyesen, hogy milyen nagy hatást gyakorolt az emberekre az énekes.
Amikor Jimmy megjelent az RTL Klub székházában, annak mindig volt egyfajta súlya, ereje, hangja. Nagyon karizmatikus, erős személyiség volt, és amikor végiglibbent az épületen, mindenki tudta, hogy valamilyen módon jelen van
– emlékezett vissza.
„Az biztos, hogy karizmatikus egyéniség volt. Bár koncertezni nem láttam, találkoztam vele egy vacsorán, aminek a díszvendége volt. Ott is kiderült, milyen erőteljes, mindent és mindenkit elsöprő személyiség, a szó minden értelmében. Ez nyilvánvalóan hatott a tágabb környezetére is, nem véletlenül imádták olyan sokan, vagy például emelt neki egy rajongója szárnyas oltárt egy lakótelepi lakásban. Sajnos a halála után egy fiatal lány is öngyilkos lett miatta” – tette hozzá Nichs Andrea, aki a Story magazin egyik nyereményjátékának nyertesét kísérhette el egy Zámbó Jimmyvel közös vacsorára.
A rajongás fokát az is jól mutatja, hogy Jimmy egyik hoteltulajdonos fanatikusa még a szállodáját is átnevezte Hotel Zámbó Jimmyre Miskolctapolcán azt követően, hogy az énekes az egyik fellépése után ott töltötte az éjszakát, majd visszatérő vendég lett belőle.
A nép gyermeke maradt
Hogy Zámbó Jimmy jelenség volt, még azok is láthatták, akik távolságtartással kezelték a zenei munkásságát. Ennél sokkal többet jelentett az énekes azoknak, akik a rendszerváltás veszteseinek érezhették magukat.
„Elég megnézni a Zámbót utolsó útjára kísérő tömegről készült fotókat: reményvesztett, sokszor rosszul öltözött nők és férfiak álltak a temetőben. Azok, akiknek a »legkisebb is számított« már akkor is, amikor ez még nem egy szlogen volt.
Ők a rendszerváltás gazdasági – így pedig kulturális és politikai – károsultjai, akiknek Zámbó A és B oldalnyi világa volt az élhető valóság.
Ennek fényében különösen furcsa volt hallgatni, amikor a magukat kulturálisan sokra tartók úgy kezdtek Zámbóról szóló mondatokat, hogy »csak-csak elismerem tehetségét, de hát a dalai és szövegei, no meg az öltözködése«. Ez elsősorban azért figyelemre méltó, mert Zámbó öltözködési és ékszerkultúrája valójában nem sokban különbözött a hallgatóiétól. Merthogy a médiumuk volt” – írta a tragédia 20. évfordulója alkalmából lapunk hasábjain megjelent cikkében Böcskei Balázs.
A Jimmyt már a halála előtt is övező legendához a hihetetlen történetek – a népes család különböző tagjairól, az amerikai kalandokról szóló sztorik és a rajongók csodálatos gyógyulását bemutató riportok – mellett az is hozzájárult, hogy a Király a népe között maradt, és a Rózsadomb helyett Csepelen lakott élete végig.
„A legfontosabbat tudta nyújtani: azt, hogy a nép gyermeke maradt” – mondta Nichs Andrea. „Vannak elérhetetlen világsztárok, mint Brad Pitt vagy George Clooney, de őt bárki megszólíthatta, elérhette, találkozhatott vele, mondjuk, a csepeli plázában, megfoghatta a haját, mert előtte állt a sorban – elő is fordult konkrétan ilyen, volt, hogy ollóval le akart vágni egy tincset valaki Jimmy ékességéből. Mindig elérhető közelségben volt, gyakran szerepelt a tévében, sokan hitték ezért, hogy része az életüknek” – folytatta.
„Ha angol, német, brit vagy francia lett volna, akkor valószínűleg az uradalom tetejére költözik egy villába. De az ő gazdagsága és befutottsága egy kétszintes csepeli házban testesült meg. Ami tovább erősítette a legendáját, hiszen egy olyan királyról van szó, aki a népe között élt, jött-ment, vásárolt be és dzsúdózott a fiaival az utcán” – fogalmazott ezzel kapcsolatban Herman Péter.
„Azoknak a szentje volt, akik a legelesettebbek voltak. Ő a proletár kisembernek volt a megtestesítője és érzelmi visszhangja. Ezért a rajta való gúnyolódás túlmutatott a személyén. Akkor nagyon érezni lehetett már a kulturálisan kettészakadt ország képét, ami azért fontos, mert éppen túl voltunk a rendszerváltáson.
Ahogy az egyik oldalon nőtt a népszerűsége, úgy nőtt a gúnyolódás súlya is. Ez pedig megmutatta azt, amit a jelenben is olyan sokszor megélünk, hogy két ország van. Akkor látszott ez először igazán.
A végzetes hajnal
2001. január 2-án Zámbó Jimmy királydrámája végzetes fordulatot vett. A Zámbó családdal baráti viszonyt ápoló, ebben az időben Csepel rendőrkapitányaként szolgáló Vágó Imréné könyvében leírtak szerint az előző este induló szolid – az énekes felesége, Zámbó Edit és legnagyobb rajongója, Hulé Éva részvételével megtartott –, pezsgős utószilveszterezés végén, hajnali 4 óra körül ugyanis a szomszéd kakasa elkezdett kukorékolni, amin Jimmy felhúzta magát. (A legkisebb fia, az ekkor ötéves Adrián közben a földszinti nappaliban aludt.)
Ezért a feleségének vásárolt gázpisztolyt többször is elsütötte a nyitott ablakon keresztül, majd előkerült a saját 9 milliméteres berettája is, amelyből Jimmy kivette a tárat, de egy töltény a fegyverben maradt. Az énekes 4 óra 30 perc körül a fejéhez szegezte a pisztolyt, meghúzta a ravaszt, és véletlenül fejbe lőtte magát. A Honvédkórházba szállították, de már nem tudták megmenteni az életét.
Az egy hónapig tartó rendőrségi nyomozás arra jutott, hogy Zámbó véletlen balesetben ölte meg saját magát, de az ügyhöz kapcsolódó dokumentumokat 25 évre titkosították, és csak idén februárban fogják nyilvánosságra hozni őket.
A tragédia csak tovább faragta a Király márványszobrát
Herman Péter szerint minden adott volt, hogy a tragédia híre hatalmas érdeklődést generáljon.
Teljesen váratlan volt, és egyben mennyire »amerikás«, hogy egy lőfegyverrel történt balesetről van szó. Aminek egy olyan ember volt az áldozata, aki szerette a fegyvereket, és a pisztolyát folyamatosan magánál tartotta.
De a producer szerint az időpont is egy fontos körülmény volt „Különösen, hogy túl vagyunk a szilveszteren, amikor egyébként nem történik semmi, és a legcsaládiasabb hangulatban van mindenki” – fogalmazott Herman.
„Jimmynek hatalmas kultusza volt, a halála körülményei pedig csak tovább építették a legendát. Több szempont adódott össze: egyrészt fiatalon halt meg, másrészt az időpont is kiemelt fontosságú, hiszen egy új év kezdetén történt. És ott volt a kakasos sztori. Sokan nem hitték, hogy véletlen baleset történt. Lehetett volna gyilkosság, öngyilkosság, erről sokáig szóltak a hírek. Így lett igazi legenda belőle” – tette hozzá Nichs Andrea.
A Story magazin egykori felelős szerkesztője azt is felidézte, hogy a tragédia után akkora volt az érdeklődés Jimmy és a gyászoló Zámbó család iránt, hogy ezzel a lapszámmal elérték a félmilliós eladást.
„A temetése napján az összes újságíró ezen a témán dolgozott. Minden apró részletet ki kellett derítenünk: hogy hogy hívták a lovakat, amik a koporsós hintót húzták, hány és milyenfajta galambot engedtek az égbe, amikor Jimmyt a földbe tették. Összegyűjtöttünk mindent, hajszálanként, hogy az olvasók minél színesebb képet kapjanak a nagy eseményről. A segítségünkkel egy iszonyú részletességgel felépített víziót lehetett alkotni. Odaképzelhette magát az is, aki nem volt ott” – folytatta Nichs.
Amikor pedig kezdtek kifogyni a Jimmyhez kapcsolódó sztorikból, elkezdtek megjelentetni egy privát képekből álló, Zámbó Jimmy fotóalbuma című fotósorozatot. Az egész oldalt kitöltő, számonként közölt fotók lapjait pedig perforálták, hogy a rajongók poszterként használhassák.
A Jimmy iránti felfokozott érdeklődés természetesen a könyvpiacon is megmutatkozott. A Magyar Narancs a haláleset egyéves évfordulójára írt cikke szerint A Király – Szívünkben él című könyvből 20 ezer, a Zámbó Jimmy testőre voltam című kötetből 15 ezer, míg Az összetört szívek című, Jimmy testvérei által írt könyvből 6 ezer példány kelt el egyetlen év alatt.
A rajongók elemi gyásza pedig az addigi kritikusok egy részét is meggyőzte, hogy többről van szó, mint holmi giccsről. „Igazán komoly és nagy benyomást először a tragédiát követő események tettek rám, és Jimmy temetése” – emlékezett vissza Herman Péter, majd felelevenítette, hogy a csatorna a saját halottjaként tekintett Jimmyre, és természetesen az énekes születésének 43. évfordulóján, 2001. január 20-án megtartott gyászszertartást is élőben közvetítette.
Ez a közvetítés egyszerre volt egy televíziós, társadalmi és szociális esemény. Mindenkit megdöbbentett a mérete, a rajongók mennyisége
– folytatta a producer, aki az énekes halálhírének horderejét egyenesen a hónapokkal később történt, 2001. szeptember 11-i terrortámadáshoz hasonlította.
„Fiatal felnőttként egyre többet foglalkozva az élettel, az országgal, az emberekkel, világossá vált, hogy ez egy fontos történet, amit nem tudtam elengedni” – mondta Herman, akit a tragédia mellett Jimmy sztárrá válása is foglalkoztatott.
Ő eredetileg egy vendéglátós zenész volt. A vendéglátósok pedig egy alsóbb, sok szempontból lenézett kasztnak számítanak a zenészvilágban. Ha úgy tetszik, a zenészek prolijai a kocsmazenészek. Onnan fölemelkedni azért is nehéz, mert sokszor maguk a menő és profi zenészek jelentik a gátat
– mondta a Király legendáját a 2022-ben bemutatott sorozattal megkoronázó producer. Majd így foglalta össze, mi vonzotta annyira az ezredforduló talán legnagyobb és egyben legmegosztóbb magyar sztárjának történetében: „Végtelenül izgalmas, misztikus és érthetetlen egy olyan sorstörténet, ami arról szól, hogy valakinek a csúcson kéne lennie, és pont akkor a legtörékenyebb és legszétesettebb, amikor a legmagasabban van”.
Zámbó Imre immár 25 éve nincs velünk, de a halála óta eltelt évtizedekben a köré épült mítosz megkerülhetetlenül a kultúránk részévé vált. Még akkor is, hogyha munkássága a mai napig heves ízlésviták tárgyát képezi.
