Török Gábor három kérdésre (miért sikeres? kinek használ/árt? lehet-e belőle több?) kereste a választ a blogjában.
A politológus szerint az akció szervezői jó érzékkel éreztek rá arra, hogy a sajtószabadság kérdése kiválóan alkalmas a kormánnyal szembeni amúgy nagyon különböző irányból érkező kritikák, negatív érzületek összefogására. „A szervezet valójában úgy hozott létre egy mini olajfát, hogy miközben eseti módon összefogta az anti-Fidesz erőket, egyben eltüntette a közöttük meglévő erős (párt)politikai fenntartásokat” – írta.
Török szerint mindenkinek árt, aki nem tanul belőle. „A kormány egy olyan tömeget látott, amely – éppen civil jellege és pártellenes attitűdje miatt – a Fidesz számára eddig sok kellemes percet szerző Gyurcsány-mumussal nem tűnt egyszerűen megoszthatónak és hatástalaníthatónak” – olvasható a blogjában. Török úgy látja, egy ilyen mozgalom megerősödése éppen ezért igazán egyik félnek sem lehet érdeke.
A politológus nem hiszi, hogy a jelenlegi keretek között a tiltakozó mozgalomból valamilyen új politikai erő formálható. „Erre hivatott, ezt ambicionáló szereplőket egyelőre nem látok a szerveződés környékén,” – írta – „arra viszont kifejezetten alkalmas lehet, hogy modellként, sajátos kísérleti inkubátorként szolgáljon, hogy megmutassa, mi kell ahhoz, hogy egy új ellenzéki szerveződés vonzó legyen.
