A gazdasági válság egyik örömteli tanulsága – írta Michael Prüller – , hogy a nacionalista populizmus és gazdasági megfelelője, a protekcionizmus eddig nem tört nagyon előre. A szerző az 1930-as évekkel hasonlítja össze a mostani válságot és megállapítja: akkor egészen más volt a helyzet. A „nagy depresszió” idején még az Egyesült Államokban is az első azonnali intézkedések közé tartozott a vámok drámai megemelése, a bevándorlás szigorú korlátozása, migránsok kitoloncolása.
Ezek az intézkedések megfeleltek az akkori trendnek, a fennálló visszás állapotok további romlását jelentették. A mai iparosodott világ ellenben a szabad kereskedelem és a személyek egyre szabadabb mozgásának több mint hatvan éves fejlődésére építhet – vélekedett a szerző. Az, hogy a protekcionizmus pusztán a belföldi vállalkozókat támogatja az általános jólét kárára, a jelek szerint ma a politikusok között is általánosan elfogadott. „Lehet, hogy a válságban protekcionistább módon ugatnak, de alig harapnak”.
Mindenesetre vannak kivételek, ezek egyike Magyarország. Egyelőre nem lehet megítélni, hogy az új magyar adók, „amelyeket a gyakorlatban külföldi cégek fizetnek”, egy mégis megerősödő európai protekcionizmus előfutárai-e vagy „az Orbán-kormány különútja félszabadságba vezető nacionalista kurzusukon”. Az utóbbi esetben, bár a „fertőzőképesség” regionálisan korlátozott volna, mégsem volna helyénvaló a megkönnyebbülés – vélekedett a szerző.
A magyar alkotmánybíróság hatáskörét „már korlátozták”, a költségvetési tanácsot „gyakorlatilag feloszlatták”, a sajtószabadságot „már korlátozták” – fejtette ki. A nemzeti bank monetáris tanácsát márciusban „kormányhű tagokkal töltik meg”, s akkor e testület függetlenségének is „sötétek lesznek a kilátásai” – vélekedett. Annyira nem rossz a helyzet, mint a Horthy-korszakban – tette hozzá -, „de a kurzus abba az irányba mutat”. Ennélfogva az új adók tesztet is jelentenek arra nézve, hogy az Európai Unióhoz tartozás egyáltalán mérséklő hatással lehet-e a nacionalista egoizmusra.
Egyetlen egy törvényt nem szabad „Európa próbakövévé tenni”, ráadásul minden országnak megvannak a maga trükkjei a saját vállalkozói előnyben részesítésére. De ha Orbán próbálkozása nem vált ki többet egy vállvonogatásnál, az jobban megkérdőjelezné az unió alapjait, mint a valutaunió felbomlása – állt a Die Presse vezércikkében.
