A “Küldetés Finnországnak – Hogy fogja megoldani Finnország a világ legmakacsabb problémáit” című szakértői jelentés Felvezetője elsősorban az “ablaknyitást” és tanulást szolgálja – írja Setényi János, aki emlékezetet arra, hogy mindenféle tervek ellenére Magyarországnak 1990 óta nincs országstratégiája.
A finn jelentés már a kiindulópontokkal sem foglalkozik, annyira magától értetődő számára, hogy Finnországot a globális értéklánc tetején álló, innovatív és versenyképes, de nagyon szűk kapacitásokkal rendelkező társadalomnak látja. A cél pedig ennek az előnyös pozíciónak a megőrzése az egyre élesebb nemzetközi versenyben. (Nálunk az első Nemzeti Fejlesztési Terv legfőbb stratégiai célja az “életminőség javítása” volt).
A jelentés bevezetője így szól: “ Finnország már most is a világ legjobb országa. Az ország kis méretéhez képest hihetetlen erősségei és lehetőségei vannak a világ legmakacsabb problémáinak megoldásához. Ha Finnország nem lenne, ki kellene találni. Küldetésünk van.” A jelentés Finnország legfontosabb jövőbeli erőforrásának egy nem materális elemet, lényegében nemzeti kulturális tartalmat jelöl meg, ez pedig az elfogulatlan, tárgyilagos elemzés és megoldás képessége. Az anyag jelzi, hogy ez az őszinte egyszerűség (boldness) a finnekre történelmileg nehezedő kegyetlen és folyamatos külső nyomás miatt született meg túlélési eszközként.
2030 körüli világot súlyos politikai, gazdasági és környezeti konfliktusoktól gyötört helynek látja a dokumentum, ahol a finnek elfogulatlan, tárgyilagos problémakezelése felértékelődik majd.
A XXI. századi finnséget a jelentés javaslatai három elemhez kötnék: a funkcionalitáshoz, a természethez és az oktatáshoz. Az első mögé a formatervezés és modern ipar értendő, a második mögé az erdőségek, tavak és környezetvédelem, a harmadik mögé pedig a kilencéves általános iskola, a PISA-eredmények és a mindenki számára elérhető jó hazai egyetemek. A három elem globális sikertörténetének hajtóereje – a fejlett gazdaságon túl – a társadalmi innováció lesz. (A társadalmi innovációt a jelentés már – a mindenki által elérhető – technológiai innovációnál fontosabb elemként kezeli). A cél, hogy Finnország a világ legfunkcionálisabban működő társadalma legyen. Ennek eléréséhez mindenkinek részt kell vennie a döntéshozatalban, és hogy a döntések térjenek le a megszokott gondolkodási ösvényekről.
Az Oktpolcafé ezután vázlatosan bemutatja a jelentés néhány fejezetét. Például a finn gazdaság küldetése e szerint: „Oldj meg globális problémákat és alakítsd a megoldást jó üzletté. A minőségi termékektől a kreatív megoldások felé”. Az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak azt ajánlja, hogy ”a bevándorlók iskolai teljesítményszintjét a többségiek szintjére kell hozni. Ennek során a legjobban teljesítő bevándorlókat tanárrá kell képezni, hogy eltérő kulturális hátterükkel segítség a többi bevándorlót és gazdagítsák a többségi társadalmat”. De a nagyszülőknek is megfogalmaz a dokumentum egy küldetést: „adjátok át a kézügyességeteket. A kézi munkához kapcsolódó ügyesség nem öröklődik magától tovább a fogyasztói társadalomban. Ezek átadása az unokák korosztályának versenyképességi tényező a jövő világában”.
Végezetül Setényi tesz egy megjegyzést, ami szerint Magyarország kulturális örökségét tekintve sokkal jobb adottságokkal (pl. 14 Nobel-díj) indulhatna saját országstratégiája megfogalmazásakor. Az ismertetett finn jelentés csak inspirációt adna, hiszen a Magyarország kulcsproblémája a közepes jövedelemszintű országok (middle income trap) csapdahelyzetével függ össze: a globális értéklánc tetejére nem tudnak feltörni és egyre inkább a felemelkedő Kínával kénytelenek versenyezni, ami már középtávon is reménytelen vállalkozás.
