A déli végeken soha nem honolt béke, az oszmán katonaság folyamatosan kisebb-nagyobb betörésekkel zaklatta a lakosságot. Rabolt, gyújtogatott, aláásta a morált és pánikot keltett – ez is kiderült sorozatunk előző részéből. Majd 1435-től ezek a portyák jól érzékelhetően intenzívebbé váltak, 1436-ban komolyabb támadás érte Havasalföld irányából Délkelet-Magyarországot, erre válaszul a magyarok még ugyanabban az évben az oszmán vazallus Szerbia területére vezettek hadjáratot. A helyzet kezdett olyannyira tarthatatlanná válni, hogy a rendek sürgették Luxemburgi Zsigmond királyt: jöjjön haza, és vonuljon az oszmánok ellen – a király ugyanis Itáliából frissen visszatérve a Cseh Királyságát igyekezett éppen birtokba venni. „A 70 éves, rokkant, beteg uralkodó azzal biztatta a rendeket, hogy indul, és személyesen vezet hadat a török ellen, de végül nem érkezett meg: 1437 decemberében, hazatérőben, a morvaországi Znojmóban meghalt” – mondja a 24.hu-nak Dr. Pálosfalvi Tamás történész, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja tudományos főmunkatársa a mohácsi csatát bemutató sorozatunk folytatásában. A Zsigmond halála utáni védelmi erőfeszítések jönnek, a történet főszereplője ezúttal Hunyadi János.
