„Vivien az olimpia óta sem fizikálisan, sem mentálisan nem volt ahhoz megfelelő állapotban, hogy meg tudjon felelni a követelményeknek, amiket az amerikai edzővel való közös munka igényel” – felelte a kérdésünkre a Honvéd elnöke, Gergely István, amikor még májusban arról érdeklődtünk, miért tűnik úgy, hogy szétszakadt a februárban Tatabányáról átigazolt Jackl Vivien kapcsolata a klubvezetés által mellérendelt edzővel, Shane Tusuppal. Már egy hónappal Jackl Honvédhoz csatlakozása után, a márciusi amerikai versenyeken is jelentősen gyengébb eredményeket úszott, mint tavaly, és mire onnan hazaértek, annyira megromlott a kapcsolat köztük, hogy az amerikai edző már csak heti két edzést tartott a sportolónak.
Augusztus végén a Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöke, a honvédos úszók munkáját is felügyelő Selmeci Attila a 16 éves úszónő számára a vártnál gyengébb eredményeket hozó felnőtt vb, majd az idei fő versenyeként megjelölt, de szintén sikertelen otopeni junior világbajnokság után egyebek mellett szintén úgy látta, hogy
Jackl eredményei már a tavalyi év második felében, a párizsi olimpián és a decemberi, budapesti rövidpályás vb-n sem voltak kirobbanóak.
A két sportvezető magyarázatából úgy tűnhet, a magyar úszósport egyik legnagyobb tehetségének kikiáltott sportoló eredményeinek a visszaesését, annak szakmai okait nem a fővárosba költözésben és a Shane Tusuppal folytatott közös munkában kell keresni, hanem már Tatabányán beindult egy olyan negatív folyamat, amit eddig még Tusupnak sem sikerült megállítania.
Lapunk az elmúlt hónapokban többször próbálta reagáltatni Jackl Vivien nevelőedzőjét, Kocsis Mártát, de a szakember mindeddig elzárkózott a válaszadás elől. Most újra megkerestük azzal a kérdéssel, igaz-e a két sportvezető állítása. Az edzőnő úgy fogalmazott, látta, olvasta és igaztalannak is érezte ezeket a nyilatkozatokat, de sokáig vívódott, hogy megszólaljon-e a témában, végül úgy döntött, megteszi.
„Most is csak azért vállalok és kizárólag egyetlen megszólalást,
