2000-ben, egy Szelényi Iván vezetésével végzett szociológiai kutatás adatai azt mutatták, hogy a kérdezõbiztos által romának tartott válaszadók közel kétharmada eltitkolta származását, mindössze 37 százaléka mondta magát romának. (A kérdõívben több etnikai identitás megjelölésére is lehetõség volt). Hasonló arányok jöttek ki a korábbi népszámlálásokon is. 1990-ben 143 ezren, a legutóbbi, 2001-es népszámláláson 190 046-an vallották magukat cigány (roma, beás, romani) nemzetiségûnek. Kemény István szociológus ugyanakkor a cigányok számát 1990-ben 440-450 ezer fõre becsülte, 2001-re 550-600 ezer fõre. Ez azt mutatja, hogy a népszámlálásokon magukat cigánynak vallók aránya mindkét esetben a becsült lélekszám 32-35 százaléka volt. Ez a nagyjából „egyharmados bevállalás” megfelel az idézett Szelényi-kutatásban tapasztaltaknak.
Az ELTE Társadalomtudományi Kara és a Tárki közös 2010-es – a felnõtt lakosságot reprezentáló – identitáskutatásában azonban egészen máshogy alakult ez az adat. Simon Dávid kutatásvezetõ az fn.hu-nak elmondta, vizsgálták, hogy a megkérdezett magát milyen nemzetiségûnek tartja (lehetõség volt több nemzetiséget is megjelölni), illetve megkérdezték a kérdezõbiztost is, hogy a megkérdezettet õ milyen nemzetiségûnek tartja. A válaszokból – a kutatók legnagyobb meglepetésére – az derült ki, hogy akiket a kérdezõbiztos romának tartott, azok 76 százaléka magát is romának tartotta, míg akik magukat romának tartották, azoknak a 80 százalékát a kérdezõbiztos is romának tartotta. Azaz ugrásszerûen megnõtt azon romák aránya, akik vállalják etnikai identitásukat.
Nincs négyszeres növekedés
2010-ben egyébként a kérdezõbiztos által romának tartott válaszadók aránya 8 százalék volt (a megkérdezettek 1,9 százalékáról a kérdezõbiztos nem nyilatkozott), a megkérdezettek között a magukat romának (is) tartók aránya pedig 7,4 százalék. (Mindössze 1 megkérdezett nem válaszolt a kérdésre.)
Az októberben kezdõdõ népszavazáson is azt valószínûsítik a kutatók, hogy hasonlóan az ELTE-vizsgálathoz, a romák többsége felvállalja majd a származását, már csak azért is, mert – mint korábban írtuk – erre külön kampányban is biztatják a cigányokat, illetve a kérdezõbiztosok között is lesznek romák. Ebben az esetben az adatok a roma népességnek jóval nagyobb arányú növekedését fogják kimutatni, mint az a valós számokból következne. Hiszen 2001-ben a bevallások alapján kevesebb mint 2, tavaly az ELTE-kutatás alapján közel 8 százalékos volt ez az arány, s ilyen adatok valószínûsíthetõk a népszámláláson is.
Mennyien vagyunk?
“190 000-en? 1 millióan? Vagy 3 millióan, ahogy a szélsõségesek mondják? Mintha mindenki revolverezné a másikat a számadatokkal, miközben nincs objektív viszonyítási pont. A 2001-es népszámláláson 190 046 fõ vallotta magát cigánynak. A kutatók becslése 6-800 000 fõre teszi ugyanezt. Mi a különbség oka, és rendben van ez így? Lehet, hogy a két szám különbségének oka a korábbi népszámlálások rossz módszertanában kereshetõ, mert csak egy nemzetiséget jelölhettek be a válaszadók? Lehet, hogy a cigány emberek nem rendelkeztek minden információval a népszámlálásról ahhoz, hogy eldönthessék, minek vallják magukat? Mennyire lehet hatékony a cigány önszervezõdés, ha a cigányság közel 70%-a „hivatalosan”, például a népszámlálás során nem tud, vagy nem akar cigány lenni? Rendben van az úgy, hogy a helyi önkormányzatok, ha épp a javak elosztásáról, programokról kell döntsenek, amelyeknek el kellene jutniuk a romákhoz, elég ha azt mondják „mi nem tudjuk és nem tudhatjuk mennyien élnek itt cigányok”? A kampányban résztvevõk szerint alapvetõ érdekünk, hogy pontos, de legalábbis a valósághoz közelebb álló adatokkal rendelkezzünk.”
/Részlet Setét Jenõ – a Sokszínû Magyarország kampány honlapján megjelent – írásából./
Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy 10 év alatt megnégyszerezõdött a romák aránya, hiszen a társadalomtudósok szerint már 2001-ben is 5-6 százalék roma élt Magyarországon.
Nem érdemes titkolni
Hogy miért vállalják be mostanában jobban a romák a származásukat, arra csak feltételezései vannak a társadalomtudósoknak is. Simon Dávid azt gondolja, hogy a társadalmi különbségek növekedésével a többség jelentõs elõítéletessége mellett az identitás elrejtése már nem jelent elõnyt a romák számára, ezzel az eszközzel sem képesek munkához, elismertséghez jutni, így nincs értelme „rejtõzködni”. Ezzel párhuzamosan a roma közösséghez tartozás még nyereséget is jelenthet, például a közösségen belül mûködõ szociális támogató hálózatokon keresztül. Valószínûleg nem elhanyagolható a roma szervezetek, jogvédõk pozitív, az identitás vállalását segítõ hatása sem.
félni vagy nem félni
„elvisznek minket a nácik”
A mi véleményünk: sem a nácik idejében, sem a délszláv háborúban – ami mindössze 15-18 éve volt – nem a népszámlálások voltak a cigányokkal és más csoportokkal szembeni gyalázatos intézkedések és tettek eszközei. Ha az országban náci hatalom lenne, nem volna szükségük a népszámlálási adatokra, hiszen az esetek döntõ többségében minden településen, mindenki tudja, hogy kik a cigányok, és hol laknak. Nem az volna az intézkedések alapja, hogy ki vallja magát cigánynak, hanem az, hogy kit gondolnak annak!
„de a kormány ellenünk fogja használni az adatokat”
A mi véleményünk: a népszámlálási adatok legkorábban 2012-ben fognak megszületni, így azokat aktuálpolitikai intézkedésekhez jelenleg nem lehet felhasználni. A 2012-ben megszületõ adatokból a kormány nem azt fogja megtudni, hogy ki a cigány név szerint, hanem, hogy mennyi a létszámunk, tehát egy statisztikai számadat fog születni pl. 500 000 fõ. Ma sem tudjuk, hogy 2001-ben ki vallotta magát cigánynak személy szerint, azt tudjuk, hogy mennyien:190 046 fõ.
részlet Setét Jenõ írásából
Nem minden kötelezõ
Az október 1-jén kezdõdõ népszámláláson számba vesznek minden lakást és minden itt élõ természetes személyt, mintegy 5 millió címen. Ez vonatkozik mindazokra a magyar állampolgárokra, akik az ország területén életvitelszerûen élnek, vagy ha külföldön vannak, akkor csak átmenetileg (12 hónapnál rövidebb ideig) tartózkodnak ott. Összeírják az ország területén 3 hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokat és a hontalan személyeket is. Az adatfelvétel során számba vesznek az ország területén minden lakást, lakott üdülõt, egyéb lakóegységet, illetve közösségi éjszakai elhelyezést szolgáló intézményt.
Az – interneten, papíralapon önállóan vagy számlálóbiztos segítségével kitöltendõ – kérdõív kérdéseinek egyik része a lakásokra vonatkozik, másik része pedig a személyekre. A válaszadás mindenkinek törvény szerint kötelezõ, kivételt képeznek ez alól az – az anyanyelvre, a nemzetiségre, vallásra, egészségi állapotra, fogyatékosságra vonatkozó – úgynevezett szenzitív kérdések, amelyekre a válaszadás önkéntes.
