Ákos az október elején megjelent 2084 című, tizedik stúdióalbumát teljesen egyedül rögzítette, de nem egy szál gitáros az anyag, hanem végig szintipopot tartalmaz, a nyolcvanas évek analóg hangszereivel, hangszíneivel. Mondhatni vissza a kályhához, de mondhatjuk azt is, hogy szinkronban van a nemzetközi trendekkel. A rövidített formában a Recorder magazin ezen a héten utcára kerülő 7. számában is megjelenő interjúja során kihozták belőle a zenerajongót.
Egy szintipop zenekarban kezdted a pályádat, és szólókarriered során szintén – ha nem is folyamatosan és egyforma hangsúllyal – ott voltak a szintetizátorok a háttérben. Most viszont a 2084 című stúdiólemezeddel egy tisztán szintipop albummal térsz vissza. Miért pont most?
Nincs különösebb aktualitása, egyszerűen most ez érdekel. Négy év munka után 2010-ben egy alapvetően gitáros lemezt adtam ki, ez volt A katona imája. Az albumon szereplő „Főleg régen” című dal internetes véleményeket összegzett arról, hogy régen minden jobb volt, persze én is. Ehhez a szerzeményhez kézenfekvőnek tűnt előbányászni a régi szintiket, hangmintákat. Szégyen, nem szégyen, nosztalgikus érzés kerített hatalmába, amikor meghallottam a régi hangszíneket. Még meg sem jelent A katona imája, már elkezdtem írni az új számokat. Ez nálam elég szokatlan, mert minden album után azt érzem, hogy mindent odaadtam, többé nem leszek képes dalt írni. De teljesen magával ragadott a hangszíntervezési folyamat, a bíbelődés a stúdióban. A lelkesen végzett munka egy idő után magát szervezi, jó ráérezni a tempóra és azzal haladni. A véletlen és a kísérletezgetés eredményeként létrejött hangszínekkel olyan dallamokat játszik az ember, amelyek más módon nem is születnének meg. Egyre több demót készítettem, aztán a hangszerelések elkezdték előhívni a szövegeket is, így számomra is nyilvánvaló lett, hogy egy teljes albumot készítek ezzel a hangvétellel.
Volt akkor ebben egy kis ironikus dac is? Ha a régi Ákos a jobb, akkor tessék: itt a régi?
Az internetes fórumok világa szórakoztató téboly, mindenkinek megadja a beleszólás illúzióját. Több mint két évtizede a vélemények kereszttüzében élek. Ez egyszerűen a tartós sikerrel jár, senki se kérte, de nem is kívánom senkinek: a neten egy sima lemezmegjelenési hírre is be tud indulni a habzó szájú őrjöngés, olyan az egész, mint egy végeláthatatlan lakógyűlés.
Ha kíváncsi a folytatásra, kattintson ide.
Forrás: Itt nem szabad a dobozon kívül gondolkodni – Ákos (Recorder)
