„Ez őrület!” – Karacs Lajosné alelnök nyugtázza így azt a rettenetet, hogy mindössze harminc oldal után kifogyott a festék a háromezer forintért újratöltött nyomtatópatronból. Nagy a baj, hiszen most, a hónap végi kongresszusra készülvén még a stencil is pörögne, ha lenne olyan itt a Munkáspárt Baross utcai központjában. Bezzeg, ha szamizdatoztak volna annak idején, biztos állna a raktárban egy masina. De hát pont ők nem szamizdatoztak.
Szerény a stáb, az egész pártban mindössze hárman kapnak fizetést: Thürmer elnök, az ő „nagybudapesti régióvezető” helyettese, meg a sofőrje-mindenese. A többiek társadalmi munkában tevékenykednek kommunista hétfőtől kommunista vasárnapig.
Az egyik irodában az ifjú, így multimédiában jártas Tímea ül, aki a kongresszusra készít költséghatékony videót. Konkrétan: lenyer a netről egy a rendszerváltás idejéből származó ironikus klipet, amin a mosolygó Kádárt és hasonlóan mosolygó kádereit ábrázoló fotók váltják egymást, alattuk pedig olyan slágerek szólnak, mint az Illéstől a „Ne gondold, oh, ne, hogy tied a világ”. Tímea épp Kovács Kati örökbecsűjét, a „Most kéne abbahagyni” kezdetűt törli, s már tölti is föl, föl az Internacionálét.
A képre kattintva galéria nyílik! – Fotó: Kummer János
Tímea asztalán kicsiny vörös zászló, jobbra fönt Lenin intarziába gyógyítva, balra fent gyufaszálakból készült félméteres emlékmű: talapzata ötágú csillag, törzse oszlop, csúcsán nőalak lobogóval, melyen a gyújtóhangú „Demokratikus semleges Magyarországot” felirat olvasható.
Thürmer Gyula sajtótájékoztatójára várunk, eközben a patronanomáliát sikerrel kezelő Karacsné betekintést nyújt a pártkasszába. Évi negyvenmillióból gazdálkodnak, ennek harmada tagdíjból jön be, a többi adományból. Minden tag a bruttó bére fél százalékát adja a szervezetnek, plusz vannak ezren, az élcsapat élcsapata, ők fejenként havi ezer forintot perkálnak irodafenntartásra, további ezret pedig A Szabadság című pártlapra. Plusz majd’ minden évben beesik egy-egy „örökség”. Tavaly egy közel ötmilliós lakást kaptak, s adtak el Karacsnéék. Az idei év köpörcösebb: buktak egy tizenötmilliós hagyatékot, pusztán azért, mert az Istenben (?) megboldogult nagylelkű kommunista néni a végrendelete egyik oldaláról a dátumot, a másikról az aláírását hagyta le. Pör van most a jogi esetből, hisz’ – ahogy az ingatlanügyekben jártas Schmitt Pál mondaná – „ami jár, az jár”.
Karacsné sorsát amúgy a textilipar szőtte bele a mozgalom vásznába: szinte leányként kezdett a Május 1. Ruhagyárban, s ott is húzott le negyvenkét évet. Elébb az államszocializmusban negyedszázadot, majd a rendszerváltás után a privatizált üzemben még tizenhét esztendőt, s közben – hogy, hogy nem – ő maga lett a budapesti egység tulajdonosa. A hithű kommunista kényszerkapitalista karrierjének a 2007-ben bekövetkezett csőd vetett véget – e szomorú évben rúgta ki az utolsó ötven munkást az egykor tízezer dolgozót foglalkoztató Május 1-ből.
A képre kattintva galéria nyílik! – Fotó: Kummer János
A morális szálat feszegetni sajnos nincs időnk, mert érkezik az elnök, kezdődik a sajtótájékoztató. Thürmer olyan vörös ingben áll a plexipulpitus mögé, mint talán csak az a bizonyos október volt valaha, balján fehér fonállal fellógatott Kádár-portré, jobbján a párt új logója látható.
„4 Új” – ezt ígérte meghívójában Thürmer. Sorra is veszi mindet.
Az első: „Új értékelés Kádárról.” Ennek lényege, hogy a példakép is hibázott, egyebek mellett abban, hogy „befejezettnek és visszafordíthatatlannak tartotta a szocializmus felépítését”.
A második: „Új helyzet.” Ennek lényege, hogy „válságban van Európa”.
A harmadik: „Új program.” Ennek lényege egyrészt, hogy most készül, másrészt hogy adózzanak a gazdagok meg a multik, továbbá az, hogy ki kell menni az utcára is pártmunkálkodni, afféle civil mozgalmárként.
A negyedik: „Új jelkép.” Ez pedig egy testépítőből stilizált melós, jobbjában gigakalapács, bal mutatóujjával jobbra mutat.
Megvan mind a négy elem, lehet kérdezni. Hát kérdezzük is a készséges Thürmer Gyulát, egyebek mellett a Kádár János századik születésnapjára időzített május huszonhatodikai kongresszusról.
Mit keres egy háromszög az új logójukban? Hol a vörös csillag?
A vörös csillag a mozgalom fontos értéke és jelképe, a szívünkben rögzült. Sajnos törvény tiltja a használatát, nekünk pedig nincs időnk küszködni ez ügyben az állammal. Sokkal fontosabb számunkra a munkahelyteremtés, az éhség, a nyomor, a szegénység felszámolása. Természetesen magunktól nem vettük volna le a vörös csillagot, épp úgy, ahogy az egyház sem tagadja meg a keresztet.
Honnan a kalapácsos, mutogatós figura? Valami régi tanácsköztársasági plakátról?
Nem, van neki tervezője, tehetséges fiatalember, a május huszonhatodikai kongresszusunkon személyesen is meg lehet vele ismerkedni.
Fenyegető a póz. „Sötétben bujkáló ellenforradalmár, reszkess!”
Valaki azt mondta, ilyen munkás ma már nem létezik. Azt válaszoltam, a katolikus sem olyannak képzeli a jóistent, mint amilyet a templomban lát, mégis azonosul vele. Szerintem a munkás ilyesmi formában jelenik meg az emberek fejében. A valóságban is vannak izmos karú munkások, és vannak kalapácsok is. Felhívom a figyelmét arra is, hogy új a betűtípus, így jelképünk lendületesebb, mint a régi volt. Ilyen világot élünk. Ma már nem lehet csak hallgatni. Hangoztatni is kell az igazunkat.
A képre kattintva galéria nyílik! – Fotó: Kummer János
„A rendszerrel van a baj!” – így hangzik az egyik jelmondatuk. A millások meg a 4K-sok már korábban kitaláltak egy hasonlót: „Nem tetszik a rendszer.” Önök is civilesednek?
Ugyanabban az országban élünk, és egyazon emberek gondjait próbáljuk képviselni. Mi magunk is ott vagyunk a civil mozgalomban.
Próbálkoznak a 2014-es választásokon, vagy a 2010-es kudarc elvette a kedvüket?
Fogunk indulni.
Illetve megpróbálják összegyűjteni a szükséges számú kopogtatócédulát. Van rá minimális sansz?
Hogyne! Nehéz feladat, hiszen a Fidesz úgy módosította a választójogi törvényt, hogy a kisebb pártok lehetőleg el se indulhassanak. Ennek ellenére terveink között szerepel országos lista állítása.
Ha nincs országos lista, nincs esély elérni az egy százalékot, s akkor nincs állami támogatás. Mint ahogy most sincs.
Nehéz bejutni az úri klubba. De addig is ki kell használni minden lehetőséget, és mondani, mondani, mondani a véleményünket. Fel kell ébreszteni az embereket. Amúgy mi ezt nem a pénzért csináljuk.
Sajtótájékoztatóján említette, hogy az orosz kommunisták is tiszteletüket teszik az önök május huszonhatodikai kongresszusán. Ki jön? Maga Zjuganov?
Ezt most se cáfolni nem tudom, se megerősíteni. Magas beosztású emberről van szó, elég szoros az időbeosztása.
Egy Zjuganov erejű elvtárstól csak csurran valami aprópénz.
Ha adna se fogadnánk el.
Miért?
Mert meggyőződésünk, hogy a belpolitikai csatákat a belpolitika eszközeivel, saját forrásból kell megnyerni.
A képre kattintva galéria nyílik! – Fotó: Kummer János
Az eszméjük internacionalista, a hozzávaló miért ne lehetne az? A rendszerváltások előtt körbesegítették egymást az államszocialista kormányok.
Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom.
Nem is igen lehet: benne van a történelemkönyvekben.
Abból gazdálkodunk, amink van. Mi egyébként nem adnánk egyetlen állami fillért sem a pártoknak. Ossza be magának mindenki a saját tagdíját. Amerikai pénzből könnyű pártot csinálni.
Az LMP-re utal?
Adott esetben rá. De gondolom, máshová is csörgedeznek a valuták.
Egyet még kérdezhetek?
Tessék.
Hol lehet ilyen piros színű inget kapni?
Nálunk. Kér egyet?
Kicsit még gyűjtöm a bátorságomat. Csak nem az alelnökasszonyához privatizálódott Május 1. Ruhagyár terméke?
Nem. Ehhez neki nincs köze. Egy káefté varrta ingyen, társadalmi munkában, mi csak az anyagot vásároltuk. A cég vezetője megtanácskozta a dolgozókkal, mi legyen, s közösen úgy döntöttek, segítenek nekünk.
Mennyiért adnak egy ilyen inget?
Mit szeretne, mennyiért adjuk?… Na, a rövid ujjú ezerötszáz forint, a hosszú ujjú párszázzal több, mert ahhoz több anyag kell.
Baráti. Vagy inkább elvtársi.
Rögtön vehet is belőle hármat-négyet.
Inkább meghagyom az anyagot önöknek, zászlónak.
Nincs rajta kereskedelmi hasznunk, tényleg csak arra való, hogy egységbe öltöztessük a kommunista tagjainkat.
Hányan vannak?
Sokan.
Konkrétan?
Nagyon sokan.
Számszerűsítve?
Ha demokráciában élnénk, megmondanám. De mivel az osztályharc viszonyai között létezünk, ilyen belső adatot nem hozunk nyilvánosságra.
Ciki lenne, annyira kevés?
Nem. Nem akarjuk megfélemlíteni a magyar kormányt, nehogy megijedjen hirtelenjében…
Legalább azt árulja el, hány számjegyű.
Nem.
Négy?
…
Van négy?
Május elsején a Kodály köröndön vonultunk föl. Nem okozott nehézséget összeszedni párszáz embert. Bezzeg az MSZP buszokkal hozta össze a mi létszámunk felét. Hát ez a viszonyítási alap.
Fotó: Berecz Valter
Lázár János államtitkárrá emelése miatt polgármester választás lesz Hódmezővásárhelyen. Önök indítanak jelöltet?
Ma olvastam a hírt az MTI-ben,egyelőre nem tudtunk róla konzultálni. Hódmezővásárhelyen ugyan nincs szervezetünk, de Csongrád megyében vannak erőink.
Csapataik harcban állnak?
Az önkormányzatba a minapi időközi választáson bekerült egy emberünk, úgyhogy van esélyünk Vásárhelyen is, ahol egyébként minden március tizenötödikén megjelenünk, s bőven találunk velünk rokonszenvező embereket.
(Az interjú utolsó előtti kérdése a beszélgetésbe spontán bekapcsolódó ZETApress szemfüles tudósítóját dicséri.)
