A Vasas SC honlapja felidézte, hogy a legendás beálló bajnoki címet 14, Magyar Népköztársasági Kupát kilenc alkalommal nyert az angyalföldi csapattal, ezzel abszolút csúcstartónak számít a klubon belül.
A XIII. kerület szülötteként került az Angyalföldi Sportiskolához gyerekkorában, a serdülő, majd az ifjúsági korosztályban olyan edzők keze alatt fejlődött, mint Fleckné Babos Ágnes, vagy Ignácz Ilona. A felnőtt keretnek már 15 évesen tagja volt.
„Szinte a pálya szomszédságában születtem… Hát hová is jelentkezhettem volna, mint a Vasas sportiskolájába. Lehet, hogy így kimondva kicsit banálisan hangzik, de én állítom: Angyalföld az mégiscsak Angyalföld!” – nyilatkozta a Képes Sport 1973. július 24-i számában.
Az ifik között még átlövőként szerepeltem, ám a Vasasban beállósra volt szükség. Amint erről tudomást szereztem, ezt a feladatkört gyakoroltam, hiszen minden vágyam az volt, hogy bekerüljek az első csapat keretébe
– mesélte.
Klubjával 1972 és 1984 között 12 bajnoki címet nyert (csupán 1983-ban nem jött össze az elsőség), a BEK-ben két ezüstérem (1978, 1979) után 1982-ben Mocsai Lajos vezetőedző legendás csapatának kulcsembereként elhódította a trófeát.
„Őszinte leszek, nehéz visszaemlékeznem egy-egy konkrét sikerre, annyi döntő, meccs és név kavarog az emberben. Az tény, hogy nagyon erős csapatunk volt ebben az időszakban, esélyesek voltunk minden fronton, de tudtuk, ha előre akarunk lépni, akkor folyamatosan meg kell felelnünk a növekvő elvárásoknak. Ez így volt rendjén, és ahogy az eredménysor is mutatta, megoldottuk ezt a feladatot időről időre.
Mindig nyerni szerettünk volna
– idézte a Vasas honlapja.
Miután mindent megnyert az angyalföldiekkel, Ausztriába, a korszak klasszis csapatához, a Hypóhoz szerződött.
„Akkoriban már abba akartam hagyni a játékot a Vasasnál, aztán véletlenül belecsöppentem ebbe az osztrák kalandba. A férjemet, Csík Jánost, kihívták edzőnek, és amikor kiderült, hogy a Hypo beállósa gyermeket vár, beálltam a helyére. Jól sikerült, végül is összejött egy BEK-győzelem ott is. Utána hazajöttem levezetni a Szpariba, majd a Vasasban játszottam, de már nem főszereplőként” – emlékezett vissza egy 2011. november 26-i, Magyar Hírlapnak adott interjúban.
„Magam sem tudom, hívtak volna-e, ha nem János ül a csapat kispadján. Mindenesetre úgy érzem, ennek eldöntése nem az én feladatom. Egyébként egyszer, amikor hazajöttem Bécsből, a Hypobank csapatától, már hívtak vissza a Vasasba, ám akkor jobbnak láttam, ha inkább máshová megyek. Most viszont magától értetődőnek tartottam, hogy nehéz helyzetbe került egykori klubomat segítsem. És teszem ezt addig, amíg igényt tartanak rám, s persze bírom erővel” – mondta a Mai Nap 1992. szeptember 25-i számában.
Annyira azért nem volt nehéz helyzetben a Vasas, hiszen 1991-1992-ban, majd egy évvel később is bajnok lett.
1986-ban a Vasas SC örökös bajnoka, húsz évvel később pedig aranygyűrűse lett, de megkapta a Papp László Budapest-sportdíjat is.
Visszavonulása után edző lett, a Hort SE utánpótláscsapatát készítette fel és irányította.
