Még az sem biztos, hogy az IMF tárgyal Magyarországgal, de ha igen, akkor is csak a szigorú feltételekkel adható megoldásról. Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója a Fellegi Tamással történt találkozón a makrogazdasági egyensúly megteremtését szolgáló magyar kormányzati lépések meghozatalát nevezte meg a tárgyalások feltételének. De az európai hatóságok és intézmények támogatása szintén kulcsfontosságú a pénzügyi segítséghez. Az Európai Bizottság három jogszabályt kifogásol: a jegybanktörvényt, a bírók nyugdíjazásának előrehozatalát és az ombudsman idő előtti leváltását.
A taktika, ami bejöhet…
Lapunk kérdésére a Századvég elemzője hangsúlyozta: mozgástér mindig van, a mostani tárgyalásoknak az a lényege, hogy a felek pozíciói közeledjenek. „Eljutottunk abba a fázisba, hogy mindkét fél a maga erejét próbálja demonstrálni” – fogalmazott Kumin Ferenc. Hozzátette: ez azért szokatlan, mert korábban Magyarország könnyen elfogadott minden feltételt, ám egy politikai oldalnak meg kell különböztetnie magát elődeitől egy ilyen helyzetben. „A kormány választói is ezt várják tőle, valamint azt, hogy úgy oldja meg a helyzetet, hogy annak ne összeomlás legyen a vége. A kormány annak reményében ilyen kemény, hogy sikerül az IMF és az Európai Bizottság pozícióját közelíteni a magyar állásponthoz. Erre én látok esélyt” – mondta Kumin Ferenc. Szerinte ugyanis, ha a másik oldal látja, hogy magyar részről van elmozdulási szándék, azt honorálni fogják. Ez még csak a párbeszéd kezdete” – véli az elemző.
Szűk mozgástér
Egy másik szakértő szerint viszont ebben a helyzetben nagyon szűk mozgástere van a magyar kormánynak.” Az IMF hitele nélkül hosszabb távon lehetetlenné válhat az állam finanszírozhatóságának fenntartása. Ugyanakkor amennyiben nem jön létre a hitelmegállapodás, az egyben azt is jelenti, hogy a kormány és az Európai Unió közötti viszony végletesen megromlik. Ebben az esetben nem kizárható, hogy a nemzetközi elvárásokkal nem foglalkozva újabb unortodox lépésekkel – például a jegybanki valutatartalék felhasználása – jut ideiglenes forrásokhoz az ország” – mondta lapunk kérdésére Juhász Attila. A Political Capital vezető elemzője hozzátette: ezek kizárólag átmeneti megoldást jelentenének, Magyarország számára tehát ma valójában nincs alternatívája a megegyezésnek.
Első forgatókönyv: megállapodás, konfliktusokkal
A szakértő szerint végső soron a magyar kormány döntéseitől függően három alapvető forgatókönyv következhet. Az első, hogy létrejön a megállapodás úgy, hogy magyar kormányfő vállalja az ennek érdekében szükséges gazdaságpolitikai és politikai fordulat árát. „Ez nagy valószínűséggel a megállapodás végrehajtásának akadozásával és a kormány és nemzetközi szervezetek közötti állandóan kiújuló konfliktusokkal jár majd együtt” – fogalmazott Juhász Attila.
Második forgatókönyv: Orbán megy
A második forgatókönyv, hogy létrejön a megállapodás úgy, hogy a magyar kormányfő nem vállalja az ennek érdekében szükséges gazdaságpolitikai és politikai fordulat árát. „Ez a kormányfői tisztség átengedését jelentené, amely által azonban óhatatlanul instabilabbá válna a továbbra is a Fidesz többségére épülő kormányzás, mivel a kormánypárt társadalmi támogatottsága és a Fidesz-KDNP belső kohéziója elsősorban Orbán Viktor személyéhez köthető” – hangsúlyozta a szakértő.
Harmadik forgatókönyv: nincs megállapodás
Végül pedig: nem jön létre megállapodás, amelynek a következtében a kormány a jegybanki tartalék és néhány egyéb belső forrás (pl. Mol-részvények eladása) felhasználásra kényszerülne rá. „Tartósan azonban ezzel sem lenne képes biztosítani az ország finanszírozását, így legkésőbb a harmadik negyedévre az államcsőd valós veszéllyé válhatna” – mondta Juhász Attila.
Az elemző hozzátette: sajtótalálgatások szerint kormányzati körökben lehet olyan vélekedés is, amely szerint ebben az esetben egy irányított államcsőd nem is lenne rossz megoldás. Ezek az elképzelések azonban kizárólag pénzügyi-gazdasági szempontból értékelik a lehetséges következményeket és nem számolnak a csőd veszélyes belpolitikai következményeivel. Juhász Attila emlékeztetett: a sokszor „sikeres államcsődként” emlegetett Argentínában például megbukott a kormány. Az irányított államcsőd esetleges hívei ráadásul nem számolnak azzal sem, hogy egy megfelelően irányított államcsőd csak a jelenleginél jóval nagyobb nemzetközi támogatottsággal válna lehetségessé (mint például Görögország esetében).
