Közeleg a holokauszt áldozatainak magyarországi emléknapja (április 16), annak pedig hétfőn (március 19) volt éppen 68 éve, hogy a német hadsereg a Margaréta hadművelet keretében megszállta a háborúból már kifelé kacsintgató Magyarországot. A budapesti Holokauszt Emlékközpont egy kiállítás keretében családi fotókkal mutatja be, hogyan teltek a magyarországi zsidóság hétköznapjai 1944 előtt.
A holokauszt (héberül soá) főbb eseményeiről, Magyarország vidéki zsidóságának szinte maradéktalan elpusztításáról és a budapesti gettóról számtalan módon megemlékeztek már. Arról azonban viszonylag kevés, a nagyközönség elé is eljutó, könnyen emészthető anyag készült, hogy milyen világ volt itt 1944 előtt. Ki volt Grosszmann az utazókereskedő az Aradi utcából, vagy az Erdélyből „felszármazott” Wallersteinék, a Bazilika mellett a Bajcsy sarkán réges-régen bezárt patika tulajdonosai, vagy a Filmhíradó egyik első női vágója Büchler Klára? Kik dolgoztak közülük a zománcgyárban, kiből lett katona, később munkaszolgálatos? Miért ment egy egész századnyi zsidó katona egyenruhában a Dohány utcai zsinagógába, mikor azt tiltja a vallás? Miért hagyta Hámos Imréné, hogy egy távoli unokatestvére fővárosi jégpályára vigye korcsolyázni?
A Centropa Dokumentációs Központ által szervezett és az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma segítségével a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban létrehozott kiállításon a szervezők megpróbálták interjúk és családi fényképek százait összesűrítve ábrázolni, hogyan élt a magyar zsidóság, 1944 előtt (és egy már jóval szerényebb terjedelmű anyag segítségével azt is, hogyan utána). A kiállítás megnyitóján felszólaló Elenis Koulanakis Tzakopoulos amerikai nagykövet hangsúlyozta, a tárlat célja, hogy azt mutassa be, hogyan éltek a magyarországi zsidó családok és ne azt, hogyan haltak meg.
A fényképeken a XX. század első felében élő családok mindennapjait ábrázolják a családi fényképek, melyek mellett a túlélők beszámolói magyarázzák el, mit ábrázol az adott képdokumentum. A tematika végigfut az iskolától a szabadidős tevékenységeken át a vakációig, de szerepelnek rajta a vallásos élet korabeli jelenetei, valamint az első és a második világháború idején bevonult zsidó bakák, később munkaszolgálatosok.
Bár a kiállítás lehetett volna némileg terjedelmesebb is, hiszen mind a tér, mind a háttéranyag rendelkezésre áll, a bemutatott családi fényképek elütve a múzeum egyébként meglehetősen komor állandó kiállításától egy új nézőpontból mutatják be a magyarországi zsidóság történelmét Auschwitz előtt. Ahogyan az egyik visszaemlékező túlélő fogalmazza meg célját emlékeinek megosztásával: “talán megmentem annak a boldogabb kornak az emlékét, az útokor számára”.