A Szent János Kórházban bekövetkezett ellátásleállások kapcsán nyilatkozott az ATV-nek Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) volt elnöke. Kincses az Egyenes beszédben fejtette ki, hogy az akadozó ellátásokra a MÁV leépülésének analógiája a legjobb magyarázat abból a szempontból, hogy intézményes erózióról van szó.
Korábban megírtuk, hogy november elejétől felváltva szünetelt az ellátás a kórház több osztályán, amit Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő foglalt össze Facebook posztjában.
November 2-án az idegsebészeti ügyelet állt le fertőzésveszély miatt, november 7-én a szülészeten volt csőtörés, november 8-án pedig meghibásodott a CT, ami több osztályon akadályozta a betegek ellátását. A teljeskörű traumatológiai fekvőbeteg-szakellátás sem üzemel rendesen, a kórház orvosigazgatójának november 18-ai levele szerint „személyi és tárgyi feltételek változása miatt”. November végén hat szakdolgozó esett ki a munkából az I. Belgyógyászati osztályon, ami így már csökkent kapacitással működik. Továbbá december 2-án géphiba miatt állt le a sterilezés a kórházban, december 4-től pedig a műtétet igénylő gyermektraumatológiai ellátás szünetel a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság (KEF) munkálatai miatt.
Megkérdezném, hogy ki van meglepve?
– kezdte Kincses a beszélgetést.
Szerinte a folyamatos meghibásodások fő oka a karbantartási és innovációs fejlesztések hiánya. A Szent János Kórház kialakításában az 1889-es átadás óta nem sok mindent reformált meg az állam, csupán az eredeti széttagolt rendszert és műszaki alapállapotot igazítgatják időről időre, ami lehetetlen küldetés.
A MOK korábbi elnöke Felhozta azt is, hogy Magyarország két százalékponttal kevesebbet költ az egészségügyre a többi EU-s országhoz képest, azon belül is legkevesebbet kórházfejlesztésre. Ez kifejezetten érvényesül a fővárosban, mivel ott tudtak a legkevesebb EU-s pénzt hasznosítani erre a célra.
Kincses szerint úgy látszik, a magyar állam nem kíván többet fordítani a fejlesztésekre belföldi pénzekből sem.
Fő problémának azonosította a kórházak széttagoltságát is, mivel ilyen sok rossz műszaki állapotú intézményt lehetetlen ennyi pénzből fenntartani.
Három korszerűtlen kórház helyett egy korszerűt kell csinálni.
– egyszerűsítette le Kincses.
A sok telephely helyett azt is javasolná, hogy a kis vidéki kórházakat, amelyek több telephelyen működnek, cseréljék fel modern rendelőintézetek, ahol korszerű körülmények közt egész nap egy helyen zajlik az ellátás. Ezek alatt olyan szakrendeléseket összefogó intézményekre gondol, ahol fogalmazása szerint „nem high-tech” vizsgálat elvégezhető, amihez nincs szükség hosszabb kórházi tartózkodásra.
Nem beszélhetünk tisztán dominóeffektusról, ha az okokat keressük, hiszen ahogy azt Kunetz Zsombor listájából is láthatjuk, sokszor egymástól teljesen független problémák miatt szünetel az ellátás.
Kincses szerint nem meglepő, hogy ekkora költségvetésből nem lehet egy ennyire széttagolt ellátórendszert zökkenőmentesen működtetni. Ez meglátszik az adóssághegyeken is, amiket a kórházak tolnak maguk előtt. Szerinte likviditásmenedzsment működik államkassza szinten, így a kórházak adósságainak kifizetése folyamatosan átütemeződik.
Szintén problémát jelent, hogy a kórházigazgatóknak felülről szabják meg, kivel végeztethetnek el különféle közszolgáltatásokat, valamint hogy hány embert és mennyiért alkalmazhatnak, így a betegek ellátásán kívül nem tudnak máson spórolni. Kincses szerint részleges megoldás lenne, ha az igazgatók nagyobb szabadkezet kapnának a büdzsé felhasználásában.
Felhozta, hogy szerinte Pintér Sándor katonás szemlélete nem működik az egészségügyben, mert az orvosok nem működhetnek hatékonyan felső parancsra.
