Ha máshonnan nem, filmekből, könyvekből mindenki számára ismerős lehet a beszervezett ügynökök világa: amikor a törvény embere beáll a bűnözők közé, információkat és bizonyítékokat gyűjt, hogy aztán a megfelelő pillanatban a hatóságok lecsapjanak. A magyar valóság közel sem ennyire nyers, de ettől még beépített emberekkel idehaza is találkozhatunk. A jelenségnek pedig a titkosszolgálati dimenzió mellett van egy olyan leágazása is, amikor fel sem merül a megfigyelt személlyel szemben a bűncselekmény gyanúja, a „bűne” mindössze annyi, hogy a közszférában dolgozik. A parlament karácsony előtti döntése után különösen a gyermekvédelmi dolgozók gondolhatják úgy, hogy céltáblát kaptak a nyakukba.
Ez a rendőrség belső elhárítása, a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) által végzett megbízhatósági vizsgálat, amit még a rendőrségi törvény 2010-es módosításakor emeltek be a jogrendbe, majd az elmúlt tizennégy évben többször módosítottak rajta, legutóbb decemberben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes javaslatára.
A megbízhatósági vizsgálat idején a vizsgálatot végző NVSZ emberei eddig is következmények nélkül követhettek el egyes bűncselekményeket. A módosítás értelmében ezeket egészítették ki most
- az emberkereskedelem és a kényszermunka,
- a kerítés,
- a prostitúció elősegítése
- és a gyermekpornográfia bűncselekményével.
Mivel a gyermekvédelemi intézmények lakói fokozottan kitettek ezeknek, a módosítás célja az volt, hogy kiszűrjék azokat, akik a gyermekvédelemben dolgoznak és a legapróbb jeleit mutathatják a pedofil hajlamoknak.
A kerítés, az emberkereskedelem és a gyermekpornográfia művelői viszont a legritkább esetben vannak az intézmények falain belül – akik a valódi veszélyt jelentik, azok azért ólálkodnak az ilyen intézmények körül, mert jól tudják, hogy a bent lakók amellett, hogy általában nyomorúságos életet élnek, anyagilag és érzelmileg is kiszolgáltatottak, így könnyű behálózni őket.
És arra is akad sajnos szép számmal példa, hogy a szexuális bűncselekmény során nem a felnőttek, hanem a kortársak az elkövetők. „De a jelek szerint ezt nem tartja vizsgálatra érdemesnek a kormányzat, pedig mindenki számára egyértelmű, aki csak egyetlen percet is eltöltött a gyermekvédelemben” – mondta lapunknak Herczog Mária gyermekvédelmi szakember, aki már korábban is nyilatkozott arról, mennyire nem szerencsés, hogy a kormány a gyermekvédelemben meglévő problémákat kizárólag a pedofíliával azonosítja.
Nagyon súlyos és téves irány, hogy a kormányzat a szexuális abúzus és a pedofília felé mozog csak, ahelyett, hogy komplexen nézné a gyermekbántalmazást.
Már csak azért is, mert minden szexuális bántalmazás egyben lelki és fizikai bántalmazás is, amivel viszont a tapasztalatok szerint senki nem foglalkozik” – utal például a Bicskén történtekre, a kegyelmi botrány utóéletére. „Miután ott véget ért ez az évek óta tartó rettenetes történet, azóta senki nem foglalkozik azzal, hogy a gyerekek és az ott dolgozók hogyan dolgozzák fel a történteket, és mit kell tenni a megelőzés érdekében. Senki nem invesztál semmiféle erőfeszítést abba, hogy segítse őket egységesen a történtek feldolgozásában. Ez annak fényében különösen aggasztó, hogy sok dolgozó és sok helyi – ideértve a polgármester asszonyt is – ma sem hiszi, hogy a gyerekek igazat mondtak, és az elítéltek jogosan kapták büntetésüket.”
A megbízhatósági vizsgálattal kapcsolatban Herczog úgy gondolja, vannak a mindennapi életnek olyan szegmensei, ahol fel kell deríteni a visszaéléseket, és erre alapesetben egy ilyen vizsgálat lehet jó eszköz. Azt viszont elfogadhatatlannak tartja, hogy mindezt az állam a gyermekvédelmi dolgozókra is kiterjesztette, akiknek a „megfelelő munkavégzését” az NVSZ emberei személyében ráadásul olyanok felügyelik, akik járatlanok a gyermekvédelemben.
