Élet-Stílus

Marics Peti: Mikor vagyok igazán boldog? Ha nyer a Roma

Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu

Marics Peti: Mikor vagyok igazán boldog? Ha nyer a Roma

Hamarosan a Hogyan tudnék élni nélküled? című zenés filmben mutatkozik be Marics Peti, aki interjút ritkán ad, ezt is majdnem lemondta. Rajongói szelfik által megszakított beszélgetésünkben egyebek közt arról kérdeztük, milyen érzés volt hirtelen a TV2 egyik legfoglalkoztatottabb sztárjává válni, hogyan került közel a filmezéshez, zavarják-e a róla szóló Reddit-posztok. Ő pedig boldogan mesélt az AS Romáról, két példaképéről, Francesco Tottiról és Cristiano Ronaldóról, na meg arra is választ kaptunk, milyen maricspetisen dolgozni. Interjú.

Kitalálom: Desmond Childdal buliztál tegnap, miután vége lett a Megasztárnak, ahol mindketten zsűriztetek.

Á, nem. A Megasztár egyébként is kábé este tizenegyig tart, nincs már nagy kedvem utána hajnalig partizni, meg hát sokat is betegeskedtem az elmúlt időben.

Minden vasárnap zsűrizel a TV2-n, gondolom, péntektől kezdve amúgy is zsúfoltak a napjaid. De hogyan telik egy átlagos napod, amikor nincs forgatás, fellépés?

Ez az egész munkakörnyezet, amibe beleestem, sokkal szabadabb, nem reggel nyolctól este ötig tart. Sokszor nem jut elég időm zenével foglalkozni mostanában, így a szabadnapjaimon próbálom bepótolni az alkotási folyamatokat. Az biztos, hogy próbálok minél több figyelmet fordítani a sportra, húsz-huszonegy éves koromig aktív voltam e téren, ezt akarom visszacsempészni az életembe. A koncertek miatt fizikálisan is topon kell lenni, hetven-hetvenöt perceket lenyomunk, felvisszük az energiáinkat a színpadra, megterhelő – főleg, hogy sokszor éjszakába nyúlnak ezek. Attól csúnyán felborul a bioritmus.

Egy Roma-Lazio derbi azért kikapcsol?

Inkább felhevít! Most nagy szarban vagyunk… Nem azt a helyet foglalja el a Roma, amit megérdemelne. Vagy amihez korábban szoktunk. De a klub iránti szerelmem örök, ahogy Francesco Tottinak is mindent jelentett ez a csapat. Egy klub iránti lojalitás nagy erény, bennem is megvan.

Csapatot nem vált az ember, főbenjáró bűn volna.

Lehet, előbb váltanék feleséget, mint csapatot!

Állítólag Totti is mondott hasonlót: hogy minden barátnőjéhez hűtlen volt, de a Romához soha.

Igen, Roma örök. Te kinek szurkolsz?

Manchester United. Problémákból azért ott sincs kevés.

Hű, de nagyon utáltam őket! Leginkább a holland edző miatt, aki Cristiano Ronaldóval méltatlanul elbánt. Amióta Totti visszavonult, nekem Ronaldo lett az ikon, a példakép. Szűnni nem akaró tűz van benne, óriási melót tesz mindenbe, vérprofi, negyvenévesen is éhes a sikerre, pedig már mindent megnyert. A pingpongos sztorija megvan?

Hogyne! Rio Ferdinanddal játszottak egy alkalommal, ahol Ronaldo csúnyán kikapott, nem is bírta feldolgozni. Vett egy pingpongasztalt, állítólag edzőt is fogadott maga mellé, két hétig tanult, visszavágót kért Ferdinandtól és simán elverte.

Amikor néhány éve visszatért a Unitedhez, mindenki szemét felnyitotta, hogy nincs elég profizmus sem az öltözőben, sem az edzéssel kapcsolatos dolgokban. Megtiltotta a sütizést is! Nagy dolog az, ha valakinek így isszák a szavait. Nekem is nagy motivációt jelent, ahogy ő hozzááll az élethez. Példaértékű módon tudja kezelni a nyomást, ami ennyi éve rá hárul.

Totti és Ronaldo focisták, de a zenei életből is van példaképed?

Michael Jackson. Örök ikon. Soha nem lesz még egy olyan ember, mint ő. Nemrég néztem vissza a YouTube-on, milyen show-kat csinált a koncertjein. Képes volt elhomályosítani tánctudásával a profi táncosokat is. A saját korosztályomból máskülönben Justin Biebert tudom említeni élő példaképként.

Adrián Zoltán / 24.hu

Itthon lassan már abban a sztárstátuszban élsz, mint Bieber világszinten. Egy külvárosi kávézóban találkoztunk, és még el sem kezdtük az interjút, de hozzád már odajöttek egy szelfire.

Itthon furcsa dolog ez a sztárkultusz: kis ország vagyunk, apró zenei piaccal.

De magyar viszonylatban azért tényleg óriási a figyelem, ami ránk hárul. Nyilván a saját szintünkön, de nagyon is megérezzük a hírnév azon oldalát, amit mondjuk Bieber nemzetközileg.

Az általános vélekedés szerint egy bohókás, laza srác vagy, miközben itt nagy komolysággal beszélsz dolgokról. Közelítve a harminchoz érettebb fejjel tekintesz a világra?

Igen, és nem is tetszik mindig. Egyre komolyabb műsorokban szerepelek, és ami még jobban zavar, hogy ez a píszí világ túl nagy hatást próbál gyakorolni rám, miközben a lételemem a szabadlelkűség, szembemenni a szabályokkal. A legnagyobb ajándék, ha úgy tudsz működni, hogy senki nem mondja meg, mit csinálj. Ez volt az életcélom, a zenével pedig sikerült elérnem.

A kötöttséget akkor hogyan bírod? Zenei vonalon is vannak szabályok, mint ahogy egy tévéműsor felvétele is számos kötöttséggel jár.

És a nők terén szintén nehéz! A munkát nézve azt érzem, hogy bekerültem egy olyan csapdába, hogy csak elhiszem, hogy szabad vagyok, miközben még sincs így mindig. Vannak bizonyos kötelességek, de hát mindenkinek vannak ilyenek az életében. Sokszor van az, hogy épp nincs kedvem valamihez, de egyszer csak átkattanok, és értelmet találok abban is, amiben nincs akkora motivációm.

Kívülről nézve úgy tűnik, ez a Megasztár-évad a komolyságról szól. Ellenben mondjuk egy Sztárban sztárral, ahol szintén zsűritag voltál.

A formátumon múlik minden, a Megasztárba tényleg azért jönnek emberek, hogy elkezdjék a karrierjüket, mi pedig egyengessük az útjukat. A Sztárban sztárba pedig bulizni elsősorban, de nyilván akiben van versenyszellem, ott is meg akarja mutatni, mit tud. Ott a zsűrizésnek sem tenne jót, ha túlkomolykodnánk. A Megasztárban pedig nem is lehetsz komolytalan, olyan döntéseket hozol, amivel mások sorsát teszed kockára.

Tv2 Marics Peti a Megasztár egyik zsűritagjaként 2024. november 17-én.

A műsor szerkesztői mennyire próbálják a te szabadelvűségedet kordában tartani?

Bíznak bennem annyira, hogy tudják, van ahhoz érzékem, mikor mit szabad mondani. Inkább azt tanácsolják, mondjam azt, ami a szívemből jön, és ez a fajta bizalom jólesik.

Ennyi műsorszerep, koncert után felmerül a kérdés: hogyan bánsz a pénzzel? Néhány hónapja lehetett olvasni, hogy Valkusz Milánnal közös cégetekből több tízmillió forint osztalékot vettetek ki.

Meglepő, de elég jól. Mikor gyerek voltam, a szüleim féltek, hogy locsolni fogom a pénzt, de akkor ezer forintokról volt szó, amit akkor kaptam, ha ötösöket hoztam haza. Nem voltunk eleresztve anyagilag, öten éltünk nem túl sok pénzből.

Jó emberismerő vagy? Észreveszed, ha valaki érdekből közeledik hozzád?

Az esetek nagy százalékában átlátok a szitán. De nagyon nehéz, mert a teljesen jó szándékú emberbe is bele tudom látni a rosszat. Egyszerűen egy idő után minden átfordul paranoiába. Ezért veszem körül magam olyan emberekkel, akikben megvan a bizalmam.

Ez a párkapcsolatok terén is nehézséget jelent?

Ott azért nagyon hamar kiderül, ki az, aki aranyásó. Hülyeségekre a barátnőmnek se adok pénzt. Támogatom, persze, hordozom is a tenyeremen, de egészséges keretek közt.

Könnyen tudsz nemet mondani?

Nagyon, mostanában egyre könnyebben. Erre az interjúra is majdnem azt mondtam!

Rossz tapasztalataid vannak az újságokkal?

Egyrészt igen, másrészt sokat is mutattam magamból mostanában. Húzni kell egy határt.

Egy idő után mindenki akar egy kicsit abból, amit te képviselsz.

Amikor úgy érzem, eljött az idő, hogy adjak kicsit magamból, például egy olyan interjúval, mint ez is, akkor nem zárkózom el.

Említetted, hogy olyan emberekkel veszed körül magad, akik fontosak, akikben bízol. Mennyire szűk ez a baráti kör és mennyire tág a haveri?

A haveri nagyon tág, szerintem sokan szeretnek, könnyen megtalálom a közös hangot mindenkivel. Plusz ott a zenés-tévés közeg, a sportmúltamból is maradtak spanok. A szűk baráti körömbe azok a fiúk tartoznak, akikkel felnőttem. Ők igaziak, húsz éve velem vannak.

Istenes Bence melyik körbe tartozik? Amikor a saját netes talkshow-ját elindította, te is szerepet kaptál benne, sőt, sokan ismertek és szerettek meg abból a műsorból.

Bencének külön helye van a szívemben. Tisztában vagyok azzal, hogy amikor kezdtem ismert lenni, az IstenEst nagyon jó platform volt. Tök hálás vagyok, azóta nagyon jó a kapcsolatunk, követem a bokszpályafutását is, drukkolok neki. Amikor tudunk, találkozunk, örülünk egymásnak. A szoros baráti körbe nehéz beletenni, de több mint haver.

Adrián Zoltán / 24.hu

Jut elég idő a szűk baráti körre?

Attól függ, mennyi a dolgom. Ha van időm, átjönnek a srácok, ha szerencsénk van, jó meccset nézünk a tévében.

„Vagány, szerethető, néha kicsit sok, pont amilyen én voltam” – mondta rólad Stohl András. Van a jellemzésnek olyan része, ami nem stimmel?

Buci dörzsölt csávó, na!

Nemcsak Stohltól hoztam idézetet: „remélem, hogy az adások végére el tudom nyerni a nézők bizalmát, és meg tudom oldani azt, hogy ne úgy gondoljanak rám, mit keres ott az a kis hülyegyerek” – mondtad, mikor a Sztárban sztárban kezdtél zsűrizni.

Ott azért sokat nem tettem azért, hogy ez változzon!

És most jó úton haladsz abban, hogy az idősebb generációk ne arról kérdezzenek fel téged, mit csinálsz ilyen pozícióban egy tehetségkutatóban?

Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mikor megkérdik kommentben: „Miért? Ki ez?” Mindig újra és újra előjönnek ezek a hangok. Én viszont nem találkoztam még olyan emberrel az utcán, aki a hozzáértésemet kezdte volna firtatni.

Ehelyett van nagy vigyor, közös kép, néhány jó szó.

(Mire ezt elmondta Marics Peti, egy kislány és az anyukája besétáltak a kávézóba hosszas várakozás után, közös képet kérni tőle. ) Akárcsak Nostradamus…

A legnagyobb erényemnek tartom, hogy hozzám úgy tud közeledni az is, aki nem ismer, hogy egyből baráti közegben érzi magát. Szerepeltem már annyi műsorban, annyi szituációba keveredtem, hogy az emberek már képesek azt gondolni, „hát, ez egy kurva jó fej gyerek, odamegyek hozzá, mi baj lehet”. Jó dolog, ha ezt eléred. Azt szeretném, hogy majd egyszer így gondoljanak vissza rám: ő egy korrekt gyerek volt.

Nagyon más a személyiséged civilben, mint a tévében?

Nem. Most is olyan közegben vagyunk, ami megköveteli a komolyságot. De ha pár óra múlva a haverjaimmal leszek… Na, akkor a tévében látott Petit meg kell szorozni öttel! Akkora állatkodások mennek! Mindig úgy viselkedek, ahogy a helyzet megkívánja, és ezt értsd jól: ha valamiről úgy érzem, már illetlen, pofátlan a részemről, akkor lejjebb kapcsolok.

Ha már más generációkat és a tőlük feléd záporozó kritikákat emlegettük, itt van még egy: „Mindenkinek kínos szerintem, ha egy huszonéves elkezd zsűrizni egy tapasztaltabb énekest. Tudom, hogy ez a showbiznisz, de ez mindenkinek kínos” – mondta Hajdú Péter.

Szerintem Hajdú Péter önmagában kínos.

Akkor nem fogsz nála aludni a YouTube-os műsorában?

Hívott már, de nem mentem.

Adrián Zoltán / 24.hu

Azon gondolkodtál már, hogy mikor felkértek téged a Megasztárba zsűrizni, mi alapján döntött a TV2? Inkább a zenei hozzáértésedet vették figyelembe, vagy a sztárkultuszt, ami körülleng?

Szerintem mindent néztek. Fontos, hogy meg tudj szólalni zsűritagként, hogy ne hozz szégyent a műsorra. Ilyen szempontból se kell félteni. Jól zsűrizek, jókat mondok – ez a visszajelzés felém.

Mitől vagy érdekes a televíziónak?

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Olvasói sztorik