Egy friss tanulmányban egy ősi, a dinoszauruszok korában élt madár három dimenzióban konzerválódott koponyáját mutatják be – írja az IFLScience. Az adatok alapján a faj szinte tökéletes átmenetet képzett a legprimitívebb madarak, az Archaeopteryxek, valamint a modern madarak között. Hasonlóan jó állapotú, a mezozoikumból származó fosszilis példányt szinte lehetetlen találni, a felfedezés ezért igen jelentős.
Az állat nagyjából szarkaméretű volt. A maradványok alapján a szakembereknek sikerült rekonstruálniuk az agyát, amelynek nagysága arról árulkodik, hogy a faj intelligensebb volt, mint a legkorábbi madárszerű dinoszauruszok, de hiányzott belőle a modern madaraknál megfigyelhető fejlett kisagy, amely a repülés irányításában játszik szerepet.
A kutatók ma már tudják, hogy a madarak agya a kis méret ellenére egyes fajoknál tele van neuronokkal, ami kimagasló intelligenciát eredményez. A jó minőségű kövületek hiánya miatt azonban mintegy 70 millió éves űr tátong a madarak intelligenciafejlődésének ismert történetében.
Noha az állat 80 millió éve pusztult el, koponyája szinte érintetlen.
Dr. Guillermo Navalón, a Cambridge-i Földtudományi Tanszék munkatársa és a csapat tagja szerint a Navaornis agyszerkezete szinte pontosan az Archaeopteryx és a modern madarak között helyezkedett el. Mint hozzátette, az állat a 70 millió éves evolúciós rés közepén található, és segít jobban megérteni, mi történt a két, egymástól távoli pont között.
A szakemberek mikro-CT-vel alkották újra a faj agyát. A kész modell első ránézésre hasonlított egy galamb agyára, ám az alaposabb elemzés feltárta, hogy inkább emlékezetett a modern madarak ágától nagyjából 130 millió éve elkülönült Enantiornithes csoport agyszerkezetéhez. Ezen állatoknak is összetett tollazatuk volt, és tudtak repülni, de hiányzott belőlük a fejlett térbeli irányításhoz szükséges kiterjedt kisagy.
Daniel Field, a Cambridge-i Földtudományi Tanszék munkatársa és a vizsgálat vezetője szerint a Navaornis agyi képességei előnyhöz juttatták a táplálék- és menedékkeresés során, az ősi madár emellett bonyolult párzási rituálékra és egyéb, összetett társas viselkedésekre is képes lehetett.
