Az elmúlt évtizedek egyik legfordulatosabb amerikai elnökválasztási kampánya zajlott az elmúlt hónapokban. Sokáig úgy tűnt, hogy a választásra jogosult mintegy 240 millió főnek a 81 éves Joe Biden és a 78 éves Donald Trump közül kell majd kiválasztania következő vezetőjét. Az első nagy fordulat a Trump elleni merénykísérlettel következett be július 14-én, amit követően sokan biztosra vették, hogy 2025 januárjától ismét a republikánus jelölt vezeti majd az országot.
Alig egy héttel később, július 21-én azonban az egyre csökkenő népszerűségű Joe Biden bejelentette, hogy visszalép az elnökjelöltségtől, és alelnökét, Kamala Harrist támogatja a továbbiakban. A demokrata párt szintén beállt Harris mögé – ez pedig teljesen átrajzolta a politikai diskurzus menetét. A kampány, az elmúlt évek rutinjához hasonlóan, rendkívüli módon polarizálta az amerikai közvéleményt: a közösségi médiában, főleg a Twitteren/X-en kontroll nélkül terjedtek az álhírek.
Az Elon Musk platformján terjedő dezinformáció – többek közt JD Vance republikánus alelnökjelölt által – előbb a közbeszédbe, végül pedig az internet kereteit átlépve a szeptember 10-ei, második elnökjelölti vitába is bekerült, amikor Donald Trump azt a megcáfolt információt terjesztette tovább, hogy a haiti bevándorlók
Harmadik – a két végső elnökjelölt közötti második – elnökjelölti érvütköztetésre viszont már nem került sor, így leginkább a kampányeseményeken elhangzott szélsőséges kijelentések és a közösségi médiában terjedő álhírek alakították az utolsó hetek történéseit.
Krekó Péterrel, a Political Capital ügyvezető igazgatójával arra keressük a választ, mennyire volt más az idei elnökjelölti kampány a korábbiakhoz képest, hangsúlyosabb szerepe volt-e a dezinformációnak, illetve, hogy a politikai influenszerek és a mesterséges intelligencia mennyire alakították át az erőviszonyokat.
Igazság utáni kampány
Az álhírek jelentőségét a 2024-es kampányban jól mutatja, hogy a tényellenőrzéssel foglalkozó NewsGuard csak az elmúlt hónapokban 963 olyan webhelyet azonosított, amely rendszeresen hamis vagy kimondottan félrevezető állításokat tesz közzé a választásokkal kapcsolatban. A közösségimédia-fiókok és videócsatornák esetében ugyanez a szám 793 volt, míg 1283 olyan oldalt is azonosítottak, amelyet sok esetben politikai szervezetek finanszíroznak, mégis függetlennek tettették magukat.
A szervezet oldalán összegyűjtött információk szerint csak szeptember elseje óta 56 olyan hamis választási narratíva terjedt el az interneten, amelyek befolyásolhatják a választók döntését. Csak néhány ezek közül:
- Kamala Harris a szovjet Kommunista Párt tagja volt;
- a demokrata párt 1 millió dollárt fizetett fejenként az elnökjelölti vita moderátorainak;
- Kamala Harris cserbenhagyásos gázolást hajtott végre 2011-ben, melynek nyomán megnyomorított egy kislányt;
- Tim Walz demokrata alelnökjelölt családja Donald Trumpot támogatja a választáson.
