47 éves korában meghalt Karsai Dániel alkotmányjogász, aki három éven át küzdött ALS-betegésével. Nevét akkor ismerte meg igazán az ország, amikor a strasbourgi bírósághoz fordult, hogy eutanáziához folyamodhasson, hogy méltósággal fejezhesse be életét.
Karsai Dániel halálának hírét testvére jelentette be közösségi oldalán.
Dani ma este elment. Több mint 3 éven át hősiesen, méltósággal küzdött a legyőzhetetlen ellenséggel, az ALS-sel. Mindig velem, velünk leszel, Bro. Imádlak!
– írta Karsai Péter.
Karsai Dániel 1977. március 28-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait 1991 és 1995 között a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban folytatta, majd az ELTE jogi karán diplomázott 2001-ben. Karrieréjét az Alkotmánybíróságon kezdte, később dolgozott az Igazságügyi Minisztériumban, majd a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságon kapott állást, ahol négy éven keresztül tevékenykedett. 2009-ben tért haza, és nem sokkal később megalapította ügyvédi irodáját.
Az iroda tíz éves működése során számos ügyben képviselte sikerrel ügyfeleit. A teljesség igénye nélkül: munkatársaival sikerre vitték Strasbourgban a 98 százalékos különadó ügyét; megvédték a molinózó ellenzéki országgyűlési képviselők szólásszabadságát; sikerrel képviselték a jogfosztott kisegyházakat; és jól vizsgáztak különböző közérdekű adatok és nyilvánosságával kapcsolatos ügyek képviseletében is.
Karsai egész életében aktív életmódot folytatott: futballozott, túrázott és a dzsúdzsucu nevű küzdősportnak is hódolt. Betegségének első jelét 2021 júliusában észlelte, amikor egy családi ebéd közben egyszer csak nem érezte a mutatóujját. Hónapokkal később a biztonsági övét nem tudta becsatolni. Ekkor fordult orvoshoz a panaszaival, és egy több napos kivizsválás után ALS-t diagnosztizáltak nála.
Mint írta, a betegség utolsó szakasza gyakorlatilag vegetatív létezés, amely mindenfajta értelmet és méltóságot nélkülöz. Az ügyvéd úgy fogalmazott, joggal igényelhető, hogy az embernek legyen joga az értelmetlen szenvedés helyett méltósággal befejezni az életét. Magyarországon erre nincs jogi lehetőség, sőt arra sincs mód, hogy ebből a célból valaki külföldre távozzon, és ott fejezze be emberhez méltón az életét. Karsai ezért pert indított a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán, beadványában azt kérte, kötelezzék a magyar államot olyan jogszabályok megalkotására, amelyek lehetővé teszik az életvégi döntés szabadságát. A magyar kormány álláspontja szerint ugyanakkor az állam mérlegelési körébe tartozik, hogy biztosít-e, és, ha igen, milyen életvégi döntéseket az egyén számára, mert ez nem tartozik a magánszféra körébe. A perben tavaly november végén tartottak tárgyalást Strasbourgban, ahol a felek ismertették az álláspontjukat, és zárt körben szakértőket hallgattak meg. Januárban pedig újabb észrevételeket tehettek. Közben az eutanázia a hazai közbeszédbe is bekúszott, Karsai Dánielt a Momentum a Parlamentbe is meghívta, de az alkotmányjogász a fideszes Kósa Lajossal, Gulyás Gergely miniszterrel, majd Novák Katalin és Sulyok Tamás köztársasági elnökkel is tárgyalt az ügyről.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága Karsaiék keresetét, majd fellebbezését is elutasította, jogerősen kimondve, a magyar állam nem sérti az emberi jogokat azzal, hogy nem teszi lehetővé az aktív eutanáziát számára. Karsai Dániel akkor úgy nyilatkozott: „Nagyon csalódott vagyok. Azt gondolom, a bíróság gyáva döntést hozott”.
Az alkotmány jogász tavaly karácsony előtt interjút adott a 24.hu-nak. Akkor lapunknak többek között azt mondta:
Igazából lehet, hogy nem is az utolsó karácsonyom lesz, ha mégis, akkor sem foglalkoztat. Olyan betegségem van, ami miatt az ember legfeljebb 2–3 hétre tud előre tervezni. Hogy megélem-e a jövő karácsonyt, beláthatatlan időnek tűnik. Várom a mostanit, és remélem, hogy ugyanolyan jól sikerül, mint mindig.
Azt is mondta még az interjúban, hogy szinte sosem gondol a halálra, nem gondol arra bizonyos szituációkban, hogy lehet, hogy utoljára volt bennük része. Úgy fogalmazott, a haláltól ugyanúgy fél, mint bárki más, de
nincs időm a halálra, az élettel kell törődnöm.
Karsai Dániel többször hangot adott vallásosságának is. Hogy ez mennyiben összeegyeztethető az eutanázia jogáért folytatott harccal, azt mondta: „Bűntudatom nincs. Nem érzem azt, hogy a vallásos hit és az életvégi döntés szabadsága kizárná egymást.
Ennek a bulinak, amit életnek hívunk, csak akkor van értelme, ha minden területén hozhatunk érvényes saját döntéseket.
