Sokáig úgy tűnt, a Team Esbjerg egyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnoka nem lehet ott a játékosokon, ugyanis bokasérülést szenvedett, amelynek gyógyulása általában hat hétig tart.
De Reistad három és fél hét után visszatért, nagyszerűen játszott, olimpiai aranyhoz segített csapatát, majd köszönetet mondott a válogatott és az olimpiai küldöttség orvosi stábjának.
Fantasztikus érzés most arannyal a nyakamban állni, hiszen a kezdet rendkívül bonyolult volt. Aztán a döntőben is kellett néhány perc, mire belerázódtam
– utalt arra, hogy a franciák ellen egy védekezési hibával és egy rossz lövéssel nyitott.
Ősszel várhatóan ő veszi át a csapatkapitányi feladatokat, hiszen Stine Oftedal visszavonult, a másik rutinos átlövő, Nora Mörk pedig sérülési problémák miatt szünetelteti a válogatottságot.
Az aranyérmével kapcsolatosan azt mondta, édesapját és nagyapját kicsit megviselték az izgalmak, de viszi haza, hogy az érem együtt legyen dédapja, Ole Reistad olimpiai aranyával.
Dédapja military patrolban lett olimpiai bajnok
Ole Reistad 1898. június 26-án született és nagyon sokoldalú sportemberként volt ismert. Focizott, terepfutással foglalkozott, később a síugrás, a sífutás, illetve az öttusa és az atlétika következett.
1916-ban debütált a Holmenkollen sífesztiválon, de a nagy áttörés négy évvel később következett be, amikor viszonylag ismeretlen sífutóként megnyerte a Nydalsrennet nevű viadalt, több percet verve a későbbi olimpiai bajnok Thorleif Haugra. 1920-ban részt vett az antwerpeni olimpián, ahol öttusában a 14. helyen végzett. 1922-ben bajnok lett ebben a sportágban, míg 1921-ben ezüst, egy évvel később bronzérmet nyert az atlétikai országos bajnokság diszkoszvető számában.
Síelőként és atlétikában elért eredményeiért 1922-ben elnyerte az Egebergs Aerespris-díjat, amelyet azok kaphatnak meg, akik több sportágban is kiválóak.
Az 1936-os, Garmisch-Partenkirchenben rendezett téli olimpián a norvég csapat vezetője volt.
51 évesen agydaganattal műtötték, amelyből már nem épült fel: 1949. december 22-én halt meg.
