A Die Zeit állandó szerzője, Kiss Noémi Békés Pál-díjas író-műfordító, kritikus, egyetemi tanár a Gemišt hasábjain írt hosszú cikket a berlini Világ Kultúráinak Háza által adományozott Nemzetközi Irodalmi Díj hátterében tapasztalható folyamatokról.
A néhány nappal ezelőtt indult botrány szerint Nádas Péter, illetve az európai szerzők azért nem voltak esélyesek a neves díjra, mert fehérek és kiváltságosak, Kiss azonban további meglepő részleteket közölt.
Ezek közül nehéz kiválasztani a legerősebbet, az írónő korábbi kiadója, az Europa Verlag egyik ügynökével való beszélgetése azonban biztosan egy ezek közül:
A Lipcsei Könyvvásáron jártunk, a felolvasásunk után történt. Az ügynök kifakadt. Barbara, aki több könyvvel pályázik éve óta a nemzetközi díjra a Világ Kultúráinak Házához, elmesélte, hogy semmi értelme beadni a könyveiket, mert nem olvassák el őket. Sőt, az egyik zsűritag elmondta neki, hogy előre le vannak zsírozva az eredmények. A zsűri és az adminisztráció visszaküldi zárt borítékban, olvasatlanul a köteteket. Hát így, évek óta lehet tudni, hogy a Házban nem tiszták a díjazások és egyéb szempontok döntenek, nem az irodalmi minőség.
Kiss szerint mostanában teljesen más tényezők döntik el, hogy ki győzhet:
Nyelvi erő, mestermű, eredetiség, műfordítói teljesítmény. Ezek mára kiüresedett fogalmak a kuratóriumokban, fesztiválok szervezésekor, díjazásnál. Van viszont helyettük: aktivista, nonbináris, fekete, láthatatlan, bátor, elnyomottsági verseny – netán sajnálni való férfiak, akik női ruhában nem kapnak elég figyelmet és nem indulhatnak el a női sportversenyeken.
Az ötödik prózakötete megjelenése előtt álló írónő hozzátette:
[…] olyan német igazodási vágy van, amit mára az irodalmi intézményrendszerek merevsége és politikai alapítványiasítása teljesen magáévá tett, ebben pedig évek óta nem szerepelnek a kelet-európai szerzők. Nemcsak a fehér férfiak, a fehér nők, hanem egész Kelet-Európa kiszorult, kivéve a jelenleg leginkább preferált Ukrajnát.
