Egy nemrég nyilvánosságra hozott – egész Nagy-Britanniát felkavaró – független vizsgálati jelentés szerint megfelelő kezelés biztosítása helyett másfél évtizeden át kísérleti alanyként bántak a diákokkal egy dél-angliai, gyógypedagógiai intézményként is működő bentlakásos iskolában, ahol a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (National Health Service – NHS) segítségével biztosították a beteg gyerekek ellátását.
Az 1908-ban alapított, Hampshire megyében található Lord Mayor Treloar College – mai nevén Treloar School and College – a Daily Mail szerint 1956-ban specializálódott a rendszeres kezelést igénylő hemofíliás gyerekek fogadására, azonban az ott dolgozó orvosok és az iskolai személyzet egyáltalán nem volt transzparens a diákok és a szüleik felé. Az 1970 és 1987 közötti időszakban pedig szó szerint kísérleteztek azzal, hogy kétes forrásból származó, nem megfelelően ellenőrzött – így gyakran hepatitisszel, illetve HIV-vel fertőzött – vért és vérkészítményeket adtak a tanulóknak titokban, miközben tisztában voltak vele, mennyire veszélyes gyakorlatot folytatnak.
– írja a brit bulvárlap a vérkészítményekkel való visszaéléseket átfogóan bemutató, 2527 oldalas jelentésre hivatkozva, amit az elmúlt hat évben készítettek.
Olcsóbbak voltak, mint a csimpánzok
„Feláldozhatók voltunk” – mondta a bentlakásos iskola egyik túlélője, Richard Warwick a Guardiannek. „Különböző típusú injekciókat kaptunk – ezeket fecskendőkben adták be. Különböző gyártók termékeit keverték össze és cserélgették, amit ma fertőzőképességi kísérleteknek neveznénk. Nyolc–kilencéves gyerekek voltunk” – idézte fel az emlékeit az iskolásként HIV-vel és hepatitis C-vel is megfertőződött 58 éves férfi.
Utálom a kísérleti nyúl kifejezést, de mi ilyenek voltunk. »Olcsóbbak voltunk, mint a csimpánzok«, ahogyan azt egy akkori levélben írták
– utalt az egyik, a vizsgálat nyomán nyilvánosságra hozott dokumentumra, amiben valóban azzal a hátborzongatóan számító magyarázattal indokolták meg a gyerekeken való kísérletezést, hogy csimpánzokhoz nehéz lett volna hozzájutni.
Egy másik túlélő, a Treloarba 10 éves korában, 1980-ban bekerülő Ade Goodyear még 2021-ben beszélt arról a BBC-nek, hogy ő szinte azonnal megfertőződött a véralvadásért felelős VIII-as faktor injekciótól. „A legelső injekcióim egyikével hepatitiszt kaptam, és két hétre elkülönítettek” – mondta.
Öt évvel később egy kis irodába vitték egy csapat másik diákkal együtt, és közölték velük, hogy a fertőzött vérrel való kezelések miatt elkapták a HIV-vírust is – amit akkoriban fedeztek fel, ezért még a megfelelő kezelési módjait sem ismerték, csak annyit tudtak róla, hogy gyors halálhoz vezethet.
Az orvos feldúlt volt, ránk mutatott, és azt mondta, ti elkaptátok, ti pedig nem
– emlékezett vissza Goodyear, aki mindkét bátyját amiatt vesztette el, hogy ők is fertőzött vért kaptak ugyanabban az iskolában. Egyikük még 1995-ben hunyt el AIDS-ben, a másik pedig 2015-ben a hepatitis C fertőzése szövődményeibe halt bele.
„Gyakran tekintettek úgy a tanulókra, mint kutatási eszközökre”
Az iskolai emberkísérleteket túlélő egykori diákok erőfeszítései révén az elmúlt évtizedben a szélesebb brit nyilvánosság is megismerkedett a Lord Mayor Treloar College rémtörténeteivel, és a botrány okozta felháborodás árnyékában 2018-ban létre is hoztak egy olyan független bizottságot, ami a fertőzött vér használatával kapcsolatos gyakorlatokat vizsgálta az állami egészségügyi rendszerben.
A Sir Brian Langstaff bíró által vezetett bizottság május 20-án bemutatott jelentése szerint a bentlakásos iskolában példátlan orvosi kutatás zajlott. A vizsgálat megállapította, hogy
illetve a kísérletezők a hemofíliás gyermekek szükségleteinek kielégítése helyett a „kutatás előmozdítását” helyezték előtérbe. A jelentés kiemelte, hogy a szülők és a gyermekek is kevés információt kaptak az iskolában a kezelésekről és az azzal járó kockázatokról, ráadásul az új vérkészítmények kipróbálása előtt általában nem is kérték a szülők beleegyezését.
Majd – miután a tanulók betegek lettek – a megfelelő támogatás biztosítása nélkül tájékoztatták őket.
„A vizsgálat során elénk táruló bizonyítékok túlnyomórészt arra utaltak, hogy nem volt általános rendszer vagy eljárás a szülők tájékoztatására a vírusfertőzés kockázatairól” – fogalmaz a jelentés.
Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a szülők nem kaptak részletes tájékoztatást a bentlakásos intézményben tanuló és egyben kezelésre szoruló hemofíliás gyerekeik állapotáról, és azt sem közölték velük, hogy a gyerekek nem az otthoni kezelőorvosuk által javasolt készítményeket kapják.
Gyakran tekintettek úgy a tanulókra, mint kutatási eszközökre, így a kezelésükben nem tartották szem előtt az egyéni érdekeiket. Ez etikátlan és helytelen volt
– olvasható a jelentésben, amely egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy az iskola vezetői és az orvosi személyzet közti levelezésből az is egyértelműnek tűnik: az egészségügyi szakemberek tisztában voltak a kockázatokkal, de a kutatási célok miatt nem vették azokat komolyan.
Ráadásul a dokumentum szerint a kutatások előmozdítása érdekében általában nagy kockázatúnak számító kezeléseket próbáltak ki az egészről mit sem sejtő, vérzékenységben szenvedő beteg gyerekeken, akiket korábban a színvonalas ellátás és oktatás ígéretével csábították az intézménybe.
Már nyolcéves kortól aktívan toborozták a fiúkat. Színes brosúrákat küldtek szét, amikben az iskola erényeit reklámozták. De valójában – mint most kiderült – klinikai kísérleteket és kutatásokat végeztek rajtunk
– mondta az egyik volt diák, aki szerint nemcsak a jelentés nyilvánosságra kerülése után bejelentett anyagi kompenzációra lenne szükség, hanem arra is, hogy az intézményekben dolgozóktól kezdve egészen a visszaéléseket lehetővé tevő, és azok fölött szemet hunyó kormányok érintett tagjaiig mindenkit felelősségre vonjanak.
Akár 3 ezren is meghalhattak az állami ellátásban kapott vértől
A széleskörű vizsgálat nemcsak az iskolában történt visszaéléseket tárta fel, hanem azt is, hogy a rossz minőségű vér- és vérkészítmények használata országos szintű problémának számított, amiben Nagy-Britannia vezetésének is nagy szerepe volt. Hiszen a jogszabályok egy időben még azt is lehetővé tették, hogy olyan, ellenőrizetlen forrásból származó vérkészítményeket importáljanak az Egyesült Államokból, amiknek a forrását, a véradó egészségi állapotát nem is ellenőrizték – így Nagy-Britanniában nem is kerülhettek volna forgalomba.
A jelentés szerint a fertőzött vérkészítmények használata ebben az időszakban annyira bevett szokásnak számított Nagy-Britanniában az állami egészségügyben, hogy összesen 300 ezer ember fertőződhetett meg HIV- vagy hepatitis-vírussal az ország kórházaiban. Sőt: a vizsgálat arra jutott, hogy ez a nem megfelelő eljárásrend több mint 3 ezer ember halálához vezetett – az áldozatok a kezelésük során elkapott betegségükbe haltak bele.
A Lord Mayor Treloar College-ben történt emberkísérletek nyilvánosságra kerülése Nagy-Britannia történetének talán legnagyobb egészségügyi botrányát robbantotta ki. Így a vizsgálat eredményeinek megjelenése után a kormánynak szinte azonnal lépnie is kellett.
A nagy vihart kavaró jelentés bemutatása utáni kedden, május 21-én az ország pénzügyminisztere, John Glen be is jelentett egy elképesztő léptékű kártérítési programot, melynek keretében több milliárd fontot osztanak szét a fertőzött vérrel kezelt betegek és a hozzátartozóik között.
Bár az elhunytakat nem támasztja fel, és az életük nagy részét HIV- vagy hepatitis-fertőzéssel leélő áldozatok egészségét sem javítja érdemben a pénz, a kormányzati program keretében bőkezű kártérítésekkel próbálják kompenzálni az érintetteket. A krónikus hepatitis C vagy hepatitis B fertőzésben szenvedők például akár 810 ezer font (365 millió forint), míg az állami egészségügyben kapott fertőzött vér miatt HIV-beteggé váló áldozatok akár több mint 2,5 millió font (1,1 milliárd forint) kártérítésre is számíthatnak.
