Nem vettek részt a koszovói szerbek azon a hétvégi népszavazáson, amelyet gyakorlatilag nekik írtak ki, hogy képviseletet biztosítsanak számukra Északkelet-Koszovóban, ahol ők élnek relatív többségben. A helyi szerbek arról szavazhattak (volna), hogy leváltsák-e a négy, észak-koszovói önkormányzat, azaz Észak-Mitrovica, Zvecsán, Leposavic és Zubin Potok albán polgármesterét.
Csak 253-an mentek el szavazni a több mint 45 ezer választásra jogosult közül – jelentette be a koszovói Központi Választási Bizottság (KVB). Az érvényességhez 50 százalékos részvétel kellett volna – közölte a KVB elnöke, Kreshnik Radoniqi.
A népszavazás bojkottja különösen azért volt furcsa, mert a koszovói szerbek legfőbb politikai ereje, a Szerb Lista (SZL) nevezetű párt támogatásával a helyiek január óta petíciókat írtak alá az Észak-Koszovóban regnáló albán polgármesterek lemondatására. A több ezer szerb aláíró népszavazást akart a városvezetők eltávolítására.
Miután azonban megszervezte a tiltakozást, összegyűjtötte az aláírásokat, a Belgrád által támogatott Szerb Lista meglepő módon bojkottot hirdetett a referendum megrendezésekor. A koszovói albán elnöknő, Vjosa Osmani szerint a bojkott döntően Belgrád nyomására következett be. Ennek a nyomásnak megfelelően cselekedett az SZL és néhány helyi illegális bűnszervezet is az albán politikus szerint – erről a Danas nevű szerb ellenzéki lap számolt be.
Osmani úgy vélte, „Szerbia ismét beavatkozott egy másik ország választási folyamataiba” – tette hozzá a koszovói államfő. Más kérdés, hogy Szerbia nem fogadja el önálló államnak Koszovót. Belgrád például továbbra is párhuzamosan finanszírozza az ottani szerbek egészségügyi, oktatási és társadalombiztosítási rendszereit.
A népszavazás szervezői logisztikai problémákba is beleütköztek a referendum megrendezésekor. Csak tíz iskola adott helyet a választási urnáknak, 33 megtagadta az együttműködést a voksolás lebonyolítóival. A választási bizottság elnöke szerint a bojkott az SZL kísérlete arra, hogy túszként fogva tartsa a szerb közösséget. Ám ez kudarcot fog vallani, és a folyamat nem áll le – vélekedett. Ha a népszavazás sikerült volna, Osmani új időpontot tűzött volna ki a helyi választások megtartására.
Az albán városvezetők azután kerültek hatalomra a négy észak-koszovói szerb önkormányzatban, hogy tavaly áprilisban a helyi választásokat szintén bojkottálták a helyi szerbek. Ám amikor az albán polgármesterek megpróbálták elfoglalni a minimális számú vokssal (a szavazatok mindössze 3,5 százalékával) megszerzett hivatalukat, a szerbek zavargásokat rendeztek.
Ekkor ismerhette meg – sajnos – a magyar közvélemény is Zvecsán nevét: itt sebesült meg a KFOR-nak, a NATO koszovói békefenntartó alakulatának 27 magyar katonája, akiket a dühöngő szerbek megfékezésére vetettek be. – ezt a magyar honvédség vezérkari főnöke csak hosszú hónapokkal később ismerte el.
Tragikus egybeesés, hogy pár nappal a május végi zvecsáni összecsapások előtt egy belgrádi szerb nacionalista gyűlésen Szijjártó Péter mondott lelkesítő beszédet Aleksandar Vucic szerb elnök híveinek. Csak megjegyezzük, hogy a belgrádi tüntetés és a zvecsáni zavargások előtt Aleksandar Vucic szerb elnök már szította a hangulatot Koszovóban. Igaz, tavaly május elején még „békés felkelésről” beszélt, amikor azt kommentálta, hogy az ottani szerbek nem mentek el az észak-koszovói önkormányzati választásokra.
Időközben két szerbet elítéltek a zvecsáni zavargások miatt a koszovói bíróságok. Az ítélet kapcsán az AP hírügynökség megjegyzi, hogy összesen 93 KFOR-katona sérült meg az összetűzésekben.
Ha ezek után azt gondolnánk, hogy a koszovói szerbek a zavargások után visszafogták volna magukat, akkor óriásit tévednénk. És ugyanígy tévednénk, ha azt hinnénk, hogy a magyar kormány felhagyott volna a szerbek támogatásával a régióban. Szijjártó Péter idén április közepén megerősítette: Magyarország számára Szerbia fontosabb, mint Koszovó.
A magyar katonák végtagvesztésével járó zvecsáni zavargások és a mostani Szijjártó-nyilatkozat közötti időszakban sem tétlenkedtek a szerbek: A szintén Zvecsán önkormányzatához tartozó Banjska településén zajlott incidensben a hatóságok erélyesen léptek fel, és végül három szerb támadó is életét vesztette. Az esetet az Európai Parlament később terrorcselekménynek minősítette.
A banjskai akciót a Szerb Lista nevű párt korábbi alelnöke, Milan Radoicic vezette. Neki kiváló szerbiai kapcsolatai voltak, és sokáig élvezte Belgrád támogatását. Azt, hogy Radoicic, részt vett az akcióban, Xhelal Svecla koszovói albán belügyminiszter hozta nyilvánosságra a közösségi médiában.
A szerbek nemzetközi elszigetelődését mutatja, hogy az elmúlt hetekben az elsősorban emberi jogi kérdésekkel foglalkozó Európa Tanács (ET) – ez nem keverendő össze az EU csúcsszintű döntéshozó testületével, az Európai Tanáccsal – Parlamenti Közgyűlése (PK) megszavazta, hogy Koszovót tagjelöltnek ajánlja a szervezetbe. Ez Koszovó elismerését jelentené az EU-tól független szervezet részéről. Magyarország persze itt is szembe megy Európa nagy részével: Szijjártó Péter már említett nyilatkozatában kitért arra, hogy hazánk nem támogatja Koszovó ET-be való felvételét.
Az ügy pikantériája, hogy Az, hogy a görögök támogatták a javaslatot, sőt egy görög politikus, Dora Bakojannisz külügyminiszter jelentésére hivatkozva terjesztették elő az ET-tagság ajánlásáról szóló tervezetet, felháborította Szerbiát.
A Parlamenti Közgyűlésen – ahol április 16-án 131:29 arányban meg is szavazták a Koszovó tagságára vonatkozó ajánlást – rendre is kellett utasítani egy szerb diplomatát, annyira vehemensen szidta a görög külügyminisztert – erről az Euractiv írt. A szerb Biljana Pantic Pilja többek között hipokritának nevezte Bakojanniszt, és gratulált neki, mint egy olyan valakinek, aki „a legbrutálisabban sértett meg minden normát”. Majd azt mondta, hogy Szerbia kis ország, de „soha nem adja meg magát”.
A végleges döntést egyébként az Európa Tanács Miniszteri Tanácsa fogja meghozni Koszovóról. A Miniszteri Tanács az ET végrehajtó testülete, amely várhatóan májusban ülésezik majd. Pristina tagságához a tagállamok kétharmadának jóváhagyására van szükség, így valószínűleg az elutasító magyar álláspont nem sok vizet fog zavarni. Albin Kurti, a nacionalista koszovói albán miniszterelnök mindenesetre nagyon boldog és optimista volt a döntés után: gyorsan gratulált is „mindenkinek” – jóllehet nem egyhangú volt a szavazás.
A PK-beli voksolás előtt az ukránok képviselője, Olekszij Goncsarenko arra hívta fel Szerbiát, hogy működjön együtt az EU-val és szomszédaival (feltehetően nem Magyarországra gondolt). Goncsarenko azt ajánlotta Belgrádnak: „lapozzanak”, és hozzátette: „lépjünk előre együtt”. Sosem lesznek képesek újjáépíteni a szerb birodalmat – jegyezte meg a politikus, és azt javasolta: szakítsák meg a kapcsolatot Putyinnal.
Románia is meglepte az ET Parlamenti Közgyűlését, hiszen ők sem ismerik el Koszovó önállóságát, mégis megszavazták a tagsági ajánlást. A liberális ALDE pártcsalád PK-beli vezetője, a román Iulian Bulai azt hangsúlyozta: „Nem szabad, hogy egy új Republika Srpska jöjjön létre északon, de meg kell hallgatnunk a szerb kisebbség aggodalmait is.” Ezzel arra utalt, hogy Észak-Koszovóban nem látna szívesen egy olyan entitást, amilyen Bosznia-Hercegovina északi és keleti részén jött létre, és ahol a boszniai szerbek egy részállamot (Republika Srpska) alkotnak.
és nem pontos az ott meggyilkoltak számára vonatkozó adat. A boszniai szerbek szerint Srebrenicában nem több mint nyolcezer, hanem 1500-2000, legfeljebb háromezer embert gyilkoltak meg. (Hogy háromezer ember meggyilkolása miért nem népirtás, arról nem szólnak a hírek.)
A kelet-boszniai Srebrenicát boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el, és mintegy nyolcezer muszlim férfit és fiút meggyilkoltak. A vérengzést a hágai Nemzetközi Törvényszék több vádlott elleni ítéletében népirtásnak minősítette. Mindez azért került újra napirendre, mert az ENSZ egyes tagjai – német-ruandai kezdeményezésre – július 11-ét a srebrenicai népirtás áldozatainak nemzetközi emléknapjává nyilvánítanák. A javaslatot Szerbia és a Republika Srpska ellenzi. Milorad Dodik boszniai szerb elnök szerint a népirtás ugyanis nem történt meg.
A magyar sajtó több helyen is azt írta, hogy Dodik kimondta: a boszniai Szerb Köztársaság megkezdi a függetlenné válás folyamatát, ha az ENSZ elfogadja a Srebrenicáról szóló határozatot. Az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője úgy nyilatkozott erről, hogy a boszniai szerbek függetlenségét Szerbia aligha támogatná. Christian Schmidt azt nyilatkozta, hogy senki sem kérdőjelezheti meg Bosznia-Hercegovina területi integritását és szuverenitását.
Ugyanakkor a Szabad Európa szerint Dodik „csak” úgy fogalmazott, hogy ha elfogadják az ENSZ-határozatot, akkor a „Republika Srpska visszakozni fog a boszniai döntéshozatali folyamattól”, ami diplomatikus megfogalmazása egyébként Bosznia-Hercegovina működésképtelenné tételének – tehetjük hozzá.
Aleksandar Vucic szerb elnök pedig arról beszélt, hogy Belgrád minden eszközzel harcolni fog az ENSZ-határozat elfogadása ellen, amely szerinte az egész szerb népet népirtónak minősítené. A magyar miniszterelnök az elismerés átvételekor arról beszélt, hogy „ez a szeretet kifejezése, a barátság kifejezése, nem egyszerű államközi aktus.” Hozzátette, azért állt ki a szerbek mellett, mert a szerbekkel szemben a nemzetközi politikai igazságtalan.
Hogy mennyire „igazságtalan” a nemzetközi közösség a szerbekkel, azt nem ebben a cikkben fogjuk eldönteni, de Orbánéhoz hasonló hangnemben szólalt fel a héten az ENSZ Biztonsági Tanácsában (BT) a szerb elnök is. A BT előre tervezett ülésrendjének megfelelően tárgyalt a koszovói helyzetről. Az ülés napirendjén elvileg a koszovói ENSZ-misszió tevékenységéről szóló beszámoló szerepelt, de a nemzetközi sajtót sokkal jobban érdekelte két balkáni politikus verbális összecsapása. A szerb elnök, Vucic és a koszovói (albán) elnöknő, Osmani vívott ugyanis szópárbajt a BT ülésén. Osmani azzal vádolta Szerbiát – nyilvánvalóan a hétvégi sikertelen népszavazásra utalva –, hogy megakadályozza a helyi szerbeket abban, hogy integrálódjanak a koszovói (azaz albán) intézményrendszerbe. A szerb elnök pedig arra panaszkodott, hogy a világ nem figyel eléggé a régióban élő szerbek helyzetére.
Osmani azzal is vádolta Szerbiát, hogy igyekszik megfélemlíteni a koszovói szerb közösséget. Az elnöknő példaként azt hozta fel, hogy Belgrád körülbelül egy hete feltartóztatott több koszovói rendőrt és magánszemélyt a szerb határon. A szerb állam arra hivatkozott, hogy „biztonsági ellenőrzést” hajtott végre, de nyilvánvaló volt a provokációs szándék. Hiszen a Szerbián átutazó koszovói illetőségű, de szerb és albán nemzetiségű rendőröket – köztük a koszovói rendőrség szerb nemzetiségű parancsnokhelyettesét – hosszabb-rövidebb időre gyakorlatilag fogva tartották a belgrádi hatóságok.
A szerb hatóságok a horvát és a magyar határon is tartóztattak fel koszovói illetőségű személyeket, és nemcsak rendőröket. Erre azután került sor, hogy az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése megszavazta azt a jelentést, amely Koszovót tagnak javasolja a testületbe. Osmani az ENSZ-ben természetesen felemlegette azt is, hogy az április 21-ei népszavazáson a Szerb Lista bojkottfelhívása miatt nem vettek részt elegen ahhoz, hogy érvényes legyen a népszavazás. A referendum meghiúsítása kapcsán a koszovói albán elnök kijelentette:
a koszovói szerbek megköszönhetik a szerb Vucic elnöknek, hogy albán polgármesterek maradnak az önkormányzataik élén.
Vucic szintén jelen volt New Yorkban, ahol a Biztonsági Tanács 15 tagja előtt adta elő a saját érveit. Szerinte a nemzetközi közösség nagy figyelmet fordít a banjskai incidensre, de nem törődik a szerb kisebbséget ért támadásokkal. Kijelentette: nem hagyják, hogy a banjskai incidens alibiként szolgáljon a koszovói szerbek üldözésére. Magáról az incidensről pedig azt mondta, hogy az a koszovóbeli „elnyomás következménye” volt.
Az amerikai ENSZ-nagykövet helyettese, Robert Wood viszont azt mondta: fontos, hogy Szerbia működjön együtt a KFOR-ral. A cél ugyanis az, hogy ilyen támadás többé ne történhessen meg. A nagykövethelyettes hangsúlyozta azt is, hogy „a Szerbián átutazó, a koszovói rendőrségnél dolgozó szerbek fogva tartása” aggasztja őket, és az ilyen akciók megsértik a korábban kötött egyezményeket a szabad mozgásról.
Az orosz nagykövet, Vaszilij Nyebenzja viszont Belgrád pártjára állt: szerinte a koszovói helyzet a pristinai (albán) hatóságok „etnikailag motivált erőszakja miatt aggasztó”. Szerinte az Európai Unió a koszovói miniszterelnök, Albin Kurti mellett áll. Nyebenzja szerint Brüsszel és Washington azt szeretné elérni, hogy Szerbia ismerje el Koszovó függetlenségét, és területének elvételét.
Szerinte soha nem volt sürgősebb teendő, mint hogy teljes mértékben alkalmazzák azokat az egyezményeket, amelyeket az Európai Unió felügyelete alatt tárgyaltak ki. Ezzel nyilvánvalóan a brüsszeli és az ohridi egyezményre utalt. Ezáltal segíthetnék a nagyobb krízishelyzetek megoldását és megakadályozhatnák a kisebb válságok kirobbanását is.
Az ohridi egyezmény elvben megengedné, hogy a négy szerb többségű észak-koszovói önkormányzatot egyfajta részautonómiává fejlesszék a szerbek. Ám az önkormányzás lehetőségét a pristinai albán vezetés vonakodik biztosítani. Az ohridi egyezmény lényege azonban nem is ez: anélkül biztosítaná Koszovó és Szerbia egymás mellett élését, hogy a két félnek el kellene ismernie egymást – erről a vajdasági Szabad Magyar Szó (SZMSZ) ír. Az Ohridi Egyezményt ugyan hivatalosan sem Belgrád, sem Pristina nem utasítja el, de egyik sem tartja be azt. Az albánok a szerb részautonómiát akadályozzák, a szerbek pedig Koszovó csatlakozását próbálják meggátolni – mint láttuk – a nemzetközi szervezetekhez.
Ennek kapcsán érdekes hír érkezett a napokban az SZMSZ szerint: az EU külügyminiszterei elfogadták a Szerbia európai uniós csatlakozási tárgyalásaira vonatkozó 35. fejezet módosítását. Így a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok normalizálására vonatkozó brüsszeli egyezményben, illetve az annak gyakorlati alkalmazását részletező, ohridi kiegészítésben rögzített kötelezettségek hivatalosan is az uniós csatlakozási folyamat részévé váltak. Ez vonatkozik Szerbiára és Koszovóra egyaránt. Az Európai Bizottság üdvözölte a döntést és egyúttal emlékeztette mindkét felet a brüsszeli egyezményben és az ohridi megállapodásban foglalt kötelezettségeikre.
Albin Kurti albán kormánya például nemrégiben betiltotta a szerb dinár készpénzként való használatát Északkelet-Koszovóban, majd egy fegyverkezési programot is meghirdetett.
A Balkánon tehát mindenki készül valamire, egy viszont biztos: a magyar politika egyértelműen a szerbek és így a putyini Oroszország érdekeinek megfelelően lép fel a térségbeli konfliktusokban. Ebben még az sem akadályozza meg, ha magyar KFOR-katonák sérülnek meg a szerbek zavargásai miatt.
