1816-ban különös jelenséget figyeltek meg az északi féltekén: a nyár gyakorlatilag elmaradt – eleveníti fel az IFLScience. A nyár nélküli évként emlegetett esztendőben a hőmérséklet globális szinten 0,4-0,7 Celsius-fokkal lecsökkent, és világszerte megzavarodtak az időjárási minták.
Az Egyesült Államokban 1816 májusban az ország nagy részén még tartósan 0 Celsius-fok alatti hőmérsékleteket mértek, júniusban havazott, a pennsylvaniai folyók pedig júliusban is be voltak fagyva. Európában sem volt jobb a helyzet, Írországban például nyolc egymást követő héten át hullott az eső, Ázsiában pedig a monszunszezon megszakadt, és aszály kezdődött.
A nyár nélküli év következményei még napjainkban is kimutathatóak, az Amerika keleti vidékeiről elvándorolt farmerek például a középnyugati régiókban telepedtek le, ahol az intenzív mezőgazdaság máig problémát okoz.
A szokatlan időjárás hátterében feltételezhetően a Sumbawa nevű indonéziai sziget, pontosabban az azon található tűzhányó állt. A helyi, Tambora nevű rétegvulkán 1815. április 5-én kezdett heves kitörésbe, ami hónapokig befolyásolta a globális éghajlatot.
Az apró vulkáni részecskék sokáig fennmaradtak a sztratoszférában, blokkolták a napfényt, ezzel hűtve a bolygót. A hőmérséklet-csökkenéshez az is hozzájárulhatott, hogy a felszabadult kén-dioxid a sztratoszférában lévő vízzel egyesülve kénsavat hozott létre, ami szintén visszaverte a beérkező sugárzást.
A Tamboráé volt az írott történelem legerősebb kitörése, az, hogy az esemény pontosan mekkora szerepet játszott a nyár nélküli évben, máig vitatott. Egy 2019-es vizsgálat alapján ha nem lett volna kitörés, az 1816-os év akkor is igen csapadékos lett volna Európában, ám az extrém hideg nem lépett volna fel. Az adatok azt mutatták, hogy a kitörés akár százszorosára is növelhette a rendkívüli hideg idő valószínűségét.
