Furcsa sztori rajzolódott ki az elmúlt néhány években az egyetemes filozófiatörténet egyik legfontosabb alakja, René Descartes (1596-1650) körül, hiszen az élete utolsó évét Krisztina svéd királynő meghívására Stockholmban töltő, majd 1650 februárjában tüdőgyulladásban elhunyt gondolkodó koponyáját, illetve annak legalább egy részletét két múzeum is magáénak vallja.
A tudóst halála után röviddel a Saint-Germain-des-Prés-i apátság templomában temették el, koponyájáról azonban a legtöbben évtizedek óta úgy tudják, hogy az 1937-es párizsi világkiállításra létrehozott Musée de l’Homme (Az emberiség múzeuma) gyűjteményébe került, ahol annak egyik legfontosabb tárgyaként ma is látható.
Egy 2020-as tanulmány szerint a helyzet távolról sem ennyire egyértelmű – írja a svéd Filter magazin, ami szerint a mű megkérdőjelezi a párizsi maradványok hitelességét, majd bemutatja a Lundi Egyetem Történeti Múzeumában dolgozó kutatók véleményét, akik úgy gondolják, hogy
az ő gyűjteményükben található.
A szakemberek ezzel valószínűsítik, hogy
Az írást bemutató cikk szerint a tudósok hozzátették: a fennmaradt leírások, illetve a lundi csont színárnyalata alapján sokkal valószínűbb, hogy az az eredeti, míg a francia fővárosban lévő társa csak egy később született hamisítvány.
Az ügyben a párizsi múzeum antropológiai részlegének vezetője, Martin Friess is megszólalt, aki elmondta: örömmel fogadnak minden olyan új tudományos eredményt, ami a gyűjteményükben lévő maradványok hitelességét támasztja alá, vagy épp cáfolja meg.
A vita eldöntéséhez egyértelműen DNS-vizsgálatra lenne szükség, aminek keretében összevethetnék a két múzeumban lévő részeket a test többi részével, ezt azonban egyik fél sem támogatja, hiszen ezzel
így a kísérlet egészen biztosan nem hozna minden kétséget eloszlató eredményt.
A tanulmány feltűnése óta a svéd múzeum a kiállítótér központi helyére tette az addig egy sötét sarokban álló, alig tenyérnyi csontot, mégpedig a belső oldalát mutatva, ahol egy megfakult beíráson a következő szavak olvashatók:
Descartes koponyája, 1691, 6.
Az évszámot követő sorszám jelen esetben azt jelölheti, hogy öt további koponyarész létezik, ezek holléte azonban ismeretlen.
